Három bizánci császár elleni merénylet, amely nem pont úgy sült el, ahogy tervezték
2017. július 5. 14:47
Az első ijedtségen túl kell lendülni!
A 10. században élt és uralkodott II. Niképhorosz Phókasz még trónrakerülése előtt fantasztikus hadisikerei révén alapozta meg karrierjét. Hadvezérként felszabadította a másfél évszázada muszlim megszállás alatt álló Kréta szigetét és Szíriában is hatalmas területeket hódított vissza a Birodalom keleti ellenségeitől. Az előző császár, II. Rómanosz halálát követően szövetkezett annak özvegyével, Theophanó császárnéval, majd összeházasodott vele és 963-ban felvette a császári címet.
Kezdetben Niképhorosz egyik legfőbb támasza és legeredményesebb hadvezére unokaöccse, Ióannész Tzimiszkész volt, azonban félve a feltörekvő rokon növekvő befolyásától megfosztotta őt katonai tisztségétől és vidékre száműzte őt. Nem tudta azonban, hogy unokaöccse és felesége titkos viszonyt folytatnak egymással, így tettével arra késztette Ióannészt és Theophanót, hogy összeesküvést kezdeményezzenek vele szemben.
A tragikus eseménysorozatot a korszakban élt Diakónus Leó örökítette meg történeti munkájában. Feljegyzése szerint Ióannész titkos alagutakon keresztül fegyveres férfiakat küldött a császárné szobáiba, hogy álljanak készen. Amikor eljött a kiszemelt nap, a bosszúvágyó unokaöccs és társai egy kis csónakkal észrevétlenül a palota falai alá érkeztek és egy füttyjellel értesítették a bent tartózkodókat ott létükről. Az összeesküvők a fölöttük lévő erkélyről kötélen egy kosarat eresztettek a mélybe, majd egyesével felhúzták Ióannészt és embereit. Ezt követően azonnal a császár hálószobájába vonultak, ahol azonban nem várt meglepetésben volt részük:
„… kivont karddal léptek a császári hálószobába. Amikor azonban az ágyhoz értek, azt üresen találták, senki nem aludt benne. A rémülettől először megkövülve már arra készültek, hogy az erkélyről közvetlenül a tengerbe vetik magukat és úgy menekülnek. Végül azonban egy aljas gazfickó az udvarhölgyek személyzetéből elvezette őket az alvó császárhoz, akit körbevettek, ráugrottak és lábaikkal rugdosták.”
Az egyik merénylő egy fejre mért csapással „ébresztette” az uralkodót – akit korábban értesítettek már az ellene készülő merényletről, és valószínűleg ezért hajtotta álomra a fejét egy másik szobában. A vérző Niképhorosz ijedtségében és fájdalmában csak Szűz Máriához tudott fohászkodni, miközben Ióannész egy filmszereplő főgonoszként egy hosszú monológban olvasta fejére ellene elkövetett bűneit.
Ióannész végül megragadta nagybátyja szakállát, miközben a többiek kardjaik markolatával összezúzták az állkapcsát. Miután befejezték az uralkodó kínzását, az áruló unokaöccs a földre rúgta őt és kardjával keresztülszúrta Niképhorosz agyát. Ióannész ezt követően azonnal a trónterembe sietett, ahol császárnak kiáltotta ki magát, nagybátyjának testőreit pedig a szomorú véget ért császár levágott fejének felmutatásával „bírta rá”, hogy elfogadják hatalmát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
