Hány halálos áldozata volt a berlini falnak?

2015. augusztus 13. 17:23 MTI

A Bernauer Strassén lévő központi emlékhelyen Michael Müller, Berlin kormányzó polgármestere koszorúzott, miután ökumenikus imádságot tartottak az emlékhely szomszédságában álló Megbékélés kápolnában, amely az egykori határsávban - a keleti és nyugati szektor közötti, elaknásított földsávban - épült a keletnémet határrendőrség által a terület jobb ellenőrizhetősége céljából 1985-ben felrobbantott templom helyén.

"A berliniek a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a szabadság és a jogállamiság nem természetes adottság, és a demokráciát újra és újra ki kell vívni és meg kell védeni" - emelte ki ünnepi nyilatkozatában Michael Müller. A megemlékezés augusztus 13-ról azt is szolgálja, hogy a fal történetének tanulságából okuljanak azok a nemzedékek is, amelyeket a sors megkímélt ezektől a "keserű és fájdalmas" tapasztalatoktól - tette hozzá a kormányzó polgármester. Megemlékezést tartanak egyebek között a Potsdam melletti Glienicke hídnál, a híres egykori határátkelőnél is. Naplementekor a hídon végig gyertyákat helyeznek el. A Glienicke hídon cserélték ki az elfogott kémeket a hidegháború idején. Ez a funkciója A kém, aki bejött a hidegről című 1963-as krimiből, a brit John Le Carré munkájából is ismert.

A Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert 1961. augusztus 13-án, hajnalban kezdték építeni a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei. Kezdetben szigorúan őrzött drótkerítés, majd idővel három méter magas betonfal osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. A fal felhúzására a menekülthullám miatt volt szükség, amely azzal fenyegetett, hogy idővel alaposan megcsappan az NDK népessége. 1949-től, a két Németország megalapításától a fal felhúzásáig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert elfogtak szökés közben, és sokan életüket vesztették. Az áldozatok többségét lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el. Az évforduló nyomán újrakezdődött a vita az áldozatok száma körül az akadémiai intézményrendszer kutatói és egy magánszervezet, a Checkpoint Charlie nevű egykori határátkelőnél működő Berlini Fal Múzeum között. A civil szervezetként köztiszteletben álló, tudományos kutatóintézetként viszont nem elismert múzeum csütörtökön vezető lapokban kétoldalas közleményt jelentetett meg, amelyben felsorolták annak a 483 embernek a nevét, akiknek halála szerintük közvetlen összefüggésbe hozható a fallal.

A hivatalos adatok szerint azonban 136 ember halála áll okozati és térbeli kapcsolatban a határövezetben tett menekülési kísérlettel és a határvédelmi hatóságok intézkedéseivel, és sok kutató erős kritikával kezeli a Berlini Fal Múzeum statisztikáját. A korszak egyik tekintélyes szakértője, Jochen Staadt, a berlini Freie Universität egyetem munkatársa például egy csütörtöki nyilatkozatában megjegyezte, hogy kollégáival alaposan megvizsgálták a 483 ember listáját, és megállapították, hogy többen még élnek.