Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Halálig szülőföldjére vágyott vissza Geronimo, az apacs gyógyító

Halálig szülőföldjére vágyott vissza Geronimo, az apacs gyógyító

2022. március 8. 15:05 Múlt-kor

<

Szökés(ek) a rezervátumról

1873-ban ismét a mexikóiak támadtak az apacsokra. Több havi hegyvidéki harc után végül a Chihuahua állambeli Casas Grandesnál békét kötöttek.

A mexikóiak ennek keretében mezcallal (a tequilához hasonló égetett szesszel) kínálták az indiánokat, majd az ittas apacsok közül 20-at megöltek, és többet foglyul ejtettek. Az apacsok ismét a hegyekbe vonultak vissza.

Az összetűzések hatására az Egyesült Államok saját telepeseinek védelmére hozott intézkedéseket. A szövetségi kormány 1872-ben kihirdette, hogy minden Arizonában és Új-Mexikó délnyugati részén élő őslakos köteles az arizonai San Carlos nevű rezervátumra költözni.

A „pokol 40 holdja” néven is ismert félsivatagos, elkerített területen az őslakosokat rendkívül mostoha körülmények várták. Rendkívül kevés élelmet kaptak (nem kis részben saját vezetőik korrupciója miatt), és számos betegség (köztük a fekete himlő) is felütötte a fejét.

Geronimo és egy apacs törzsfőnök, Dzsuh 1877-ben San Carlos helyett inkább a gyógyforrásairól ismert új-mexikói Ojo Calienténél létrehozott rezervátumhoz vezette a csirikavák kétharmadát, azonban az amerikaiak nem voltak hajlandók ennyiben hagyni. A harcos gyógyítót ráadásul itt saját társai árulták el.

A San Carlos rezervátum felelőse, az „indiánügynök” John Clum találkozót kért Geronimótól. Felderítői azt mondták neki, ez egy egyszerű békéltető találkozó lesz, azonban Geronimót meglepetésszerűen láncra verték, és népével együtt San Carlosba vitték. Clum abban reménykedett, a renitens hadvezért a hatóságok halálra ítélik majd.

A civil Clum tevékenységét nem nézte azonban jó szemmel a rezervátumot biztosító amerikai hadsereg, amely maga is régóta próbálta kézre keríteni Geronimót. A tisztek machinálása végül még 1877 folyamán Clum lemondásához vezetett.

Geronimo és emberei ezt követően 1878-ban, 1881-ben és 1885-ben is szöktettek ki embereket a rezervátumról. A félnomád életmódhoz szokott apacsok nehezen viselték a helyhez kötöttséget.

Minden ilyen szöktetés hasonlóan zajlott: miután a szökevények csatlakoztak Geronimóhoz, keresztülvezette őket Új-Mexikón és Arizonán rabolva és fosztogatva a mexikói határig.

Ezen átlépve aztán a Sierra Madre Occidental hegységbe vetették magukat. Mexikói területen az amerikai hatóságok nem érhették el őket, és folytathatták korábbi életmódjukat.

A hegység elhelyezkedése tökéletes volt az apacsok számára: Sonora és Chihuahua államok határán lévő rejtekhelyeikről mindkét államban portyázhattak, illetve amerikai területre is indíthattak támadásokat.

Utóbbiak főként fegyver- és lőszerkészleteik feltöltésére szolgáltak, eddigre ugyanis Geronimo és harcosai is átszoktak az immár modernebb, egyszerűen kezelhető lőfegyverek használatára.

Portyáik során Geronimo és emberei az elszigeteltebb tanyákat és kistelepüléseket vették főként célba, és gyakran minden ott élővel végeztek, hogy ne mehessen híre ottjártuknak.

Az utolsó San Carlos-i szöktetést 1885. május 15-én hajtották végre. A fegyveres apacsok megfenyegették Britton Davis hadnagyot, aki – miután feletteseihez írt távirataira nem érkezett válasz – elengedte őket.

Geronimo tudta, hogy nagy erejű retorzió várható, így követőivel ismét a vadonban rejtőzött el. Mexikó 1883 óta engedélyezte az amerikai hadseregnek, hogy mexikói területre átlépve is üldözzék a „renegát” (rezervátumra vonulni nem hajlandó) őslakosokat.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Halálig szülőföldjére vágyott vissza Geronimo, az apacs gyógyító

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tél: Szoknyával a politikában

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra