Haláláig nem adta fel céljait Madagaszkár magyar királya
2023. május 23. 20:20 Múlt-kor
A második kísérlet szomorú véget ér
A bajor örökösödési háborúban Mária Teréziát támogatva harcolt a poroszok ellen, helytállásáért 1778-ban a királynőtől grófi címet kapott. Ezután terveket készített a magyarországi vízi és szárazföldi közlekedés, többek között a fiumei kikötő fejlesztésére, fő céljának a magyar gabona világpiaci értékesítését tűzte ki. Miután terveit nem tudta megvalósítani, a nyughatatlan Benyovszky elhatározta, hogy folytatja Madagaszkár gyarmatosítását, de sem Bécsben, sem Londonban nem talált támogatókra, végül baltimore-i kereskedők segítségével szerelte fel hajóját.
1784 végén vitorlát bontott, és elindult „szeretett szigete” felé. Az utazás a várthoz képest néhány hónappal tovább tartott, ugyanis ismeretlen okokból Brazília partjainál kötött ki a hajó. Végül 1785 júliusában szállt partra Madagaszkáron, ahol egy francia erőd elfoglalása után Angontsynál felépítette az új „fővárost”.
A feldühödött franciák büntető expedíciót küldtek ellene, s az összecsapásban Benyovszky 1786. május 23-án elesett. Halálának körülményei életéhez hasonlóan vitatottak, egyes források szerint ő maga volt a „hadművelet” egyetlen áldozata, tehát háborúnak semmiképpen sem nevezhetjük a szerencsétlen eseményt. Erődje tövében temették el, sírját elnyelte a trópusi erdő. Jókai Mór a következőképpen beszéli el a gróf halálát:
„Benyovszky pedig a föld népe közűl is fegyvereseket vevén maga mellé, a franczia telepeket megtámadta, de szerencsétlenűl, mert a hírre az Isle de Francei kormányszék 60 katonát küldvén ellene, s miután ezektől véletlenűl megtámadtatott, két európai és 30 belföldiből álló csapatát két ágyújával besánczolá, azonban a belföldiek a francziák első tüzelésére megfutottak, maga Benyovszky pedig mellbe lövetvén, elesett és hajánál fogva a sáncz mögűl eléhurczoltatván, nemsokára élni megszünt, 1786-iki május 23-án. Így végzé e különös férfiú eseményteljes életét.”
Utolsó vállalkozása előtt született francia nyelvű memoárját már 1790-ben lefordították angolra és németre, a mű alapján írta meg 1888-ban Jókai a kalandos életű gróf élettörténetét. Kamcsatkai szökéséről az osztrák Kotzebue írt drámát, amely arról emlékezetes, hogy az 1814. október 19-i baltimore-i előadás előtt énekelték először nyilvánosan az amerikai himnuszt.
Benyovszky emlékirata földrajzi szempontból is jelentős, ő írta le először a St. Lawrence-sziget őslakóit, a Rjúkjú-szigeteket, és részletes beszámolót adott Formosáról (a mai Tajvan). Jó megfigyelőképessége, műveltsége révén sok értékes anyagot rögzített, bár földrajzi helymeghatározásai sokszor pontatlannak bizonyultak.
A Benyovszky-kúria (Wikipedia / Stanislav Doronenko / CC BY-SA 3.0)
Felfedezéseivel, tengeri teljesítményével mindmáig az egyik legnagyobb magyar hajósnak számít, jóllehet szerepét máig vitatják a történészek és a földrajztudósok, főleg a franciák. Vitathatatlan, hogy egy igazi self-made man volt, aki a kalandos 18. század egyik kiemelkedő figurájaként a mai napig megizzasztja a fikciót a valóságtól elválasztani szándékozó történészeket.
Színes életét magyarul Jókai mellett Gaál József, Radó Vilmos és Rónaszegi Miklós, németül Kotzebue és Mühlbach dolgozta fel, Doppler Ferenc 1847-ben operát írt róla. 1975-ben magyar-csehszlovák tévéfilmsorozat készült Vivát Benyovszky! címmel, az életéről készült táncjátékot 2015-ben mutatta be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.
Halála századik évfordulóján Madagaszkáron obeliszket emeltek emlékére, a sziget fővárosában, Antananarivóban utca viseli nevét, az első magyar Benyovszky-expedíció résztvevői 2003-ban állítottak neki Madagaszkáron emléktáblát és szobrot. A 2016-os emlékévben felállították Benyovszky szobrát a Magyar Földrajzi Múzeumban, és kiállítást rendeztek az Országos Széchényi Könyvtárban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
