Hajóval, fejezetenként küldte Angliába fő művét a száműzött Thomas Hobbes

2022. április 5. 08:25 Múlt-kor

Lelkész édesapja részeges és akaratos természetű ember volt, aki egy saját templomának kapuja előtt kitört verekedés után magára hagyta családját, három gyermekét jómódú kereskedő bátyja nevelte fel.

Thomas már négyéves korában írt és olvasott, végül Oxfordban szerzett diplomát. 1608-ban a nála alig idősebb arisztokrata, Lord William Cavendish tanítója lett, akivel beutazhatta Franciaországot és Itáliát.

Kezdetben az ókori görög és latin irodalom érdekelte, de utazásai közben megismerkedett az új filozófiai irányzatokkal, és rádöbbent, hogy az általa Oxfordban elsajátított skolasztikus filozófia lassan darabjaira hullik Kepler és Galilei felfedezéseinek nyomán.

Hobbes személyesen is megismerkedett Galileivel, Párizsban ismeretséget kötött olyan jelentős filozófusokkal, mint Marin Mersenne és Pierre Gassendi. Angliába visszatérve nekilátott filozófiai trilógiája – A polgárról, A testről és Az emberről – megírásának.

Az 1642-ben megjelent A polgárról akkora vitát kavart a polgárháború dúlta Angliában, hogy Hobbes kénytelen volt Párizsba menekülni. Egy évtizedet töltött száműzetésben, ahol 1646-ban a walesi herceg tanítója lett.

Thomas Hobbes 1652-ben térhetett haza, de a Protektorátus idején nem fogadták szívesen írásait, és ráragasztották a „malmesbury szörnyeteg” gúnynevet. Cromwell 1658-ban bekövetkezett halála után egykori tanítványa, II. Károly került a trónra, az ő védelmét élvezve Hobbes tekintélye megnövekedett.

Mégsem érezte magát teljes biztonságban, hiszen 1666-ban olyan törvény született, amely elrendelte a profán, ateista, istenkáromló művek felülvizsgálatát, különös tekintettel Hobbes főművére, a Leviatánra.

A Leviatán címoldala

Az idős filozófus rettegett attól, hogy eretneknek bélyegzik, így bebizonyította, hogy a cenzori jogokat gyakorló egyházi bíróság 1641-es megszüntetése óta nincs olyan angol bíróság, amely őt ezért felelősségre vonhatná, sőt eretnekségnek is csak a niceai hitvallással való szembeszegülés számít, amit ő nem tett meg.

Mindenesetre elővigyázatosságból művei ezután főként Amszterdamban jelentek meg. Nyolcvannégy éves korában írta meg önéletrajzát latin versformában, ezután még lefordította angolra Homérosz Odüsszeiáját és Iliászát. Thomas Hobbes 1679. december 4-én hunyt el.

Legfontosabb munkája, a Leviatán 1651-ben jelent meg Londonban, ezt Párizsból fejezetenként, hajón küldte haza Angliába. Az államfilozófia első klasszikus művében fogalmazta meg a társadalmi szerződés elméletét. Hobbes a természettudomány alapelveit az emberi társadalomra próbálta alkalmazni, innen a cím is: az állam a mesterséges ember, a bibliai szörnyről elnevezett Leviatán.

Az embert szerinte természetes állapotában az önfenntartási ösztön és kielégíthetetlen hatalmi vágy irányítja – ez mindenki harca mindenki ellen. Az emberek békére törekszenek, amíg lehet, de ha ez reménytelen, a háború eszközéhez nyúlnak, a viszálykodás három oka pedig a versengés, a bizalmatlanság és a dicsvágy. A hatalom- és békevágy közül végül az utóbbi kerekedik felül, és megtörténik az átmenet a természeti állapotból a polgári társadalomba.

A béke csak az állam révén jöhet létre, amikor a korábban harcban álló ember mindegyike szerződésben mond le természeti jogairól, kivéve az önvédelem jogát, és a hatalmat a szuverén, abszolút uralkodóra ruházzák. Az uralkodó nem szerződő fél, csak a társadalmi szerződés által születik meg, és feladata a megállapodás betartásának felügyelete, a társadalmi béke védelme.

Mivel a szerződést nem kötötte meg, azt nem is szegheti meg, és igazságtalan sem lehet, mert ez a szerződés be nem tartását jelentené. Az uralkodó csak méltánytalanságot követhet el, felelősségre nem vonható, és csak Istennek tartozik elszámolással. A szerződés azonban érvényét veszti, ha az uralkodó nem képes a béke biztosítására, az alattvalók védelmére.