Háborúval tudták csak megfékezni a tengeri kalózkodást a kora újkor nagyhatalmai
2022. március 25. 09:07 Múlt-kor
A nagy leszámolás
A 17. század végétől kezdve a britek bekeményítettek. Amellett, hogy 1699 és 1725 között két komoly, több éven át tartó tengeri hadjáratot folytattak a Karib-térség kalózai ellen, 1700-től törvény rendelkezett arról, hogy a korábban sok esetben a bíróság elé citált kalóz ismerőseiből álló esküdtszék helyett egy tengerésztisztekből és gyarmati tisztviselőkből álló bírósági testület hivatott dönteni az elfogott kalózok sorsáról.
A bizonyítékok szolgáltatását jelentősen megkönnyítette, hogy a társaik ellen tanúskodó kalózoknak amnesztiát ígértek, és ráadásul sokszor maga a banditákat elfogó tengerésztiszt is tagja volt a bírói testületnek. Ezen intézkedéseknek köszönhetően a 18. század első évtizedeiben Amerikában jelentősen csökkent a térséget fosztogató banditák száma, 1730-ra pedig gyakorlatilag sikerült teljesen felszámolni a kalóztevékenységet.
Bár kezdetben a kalózok sokkal jobban ismerték a térséget, ismerőseik segítségével könnyebben elrejtőzhettek, és hajóik is gyorsabbak voltak a brit flottához tartozóknál, a királyi csapatok a második hadjárat során már jelentős sikereseket tudtak felmutatni. Könyörtelenség tekintetében is. Csak 1716 és 1726 között akár a hatszázat is elérhette a brit hatóságok által kivégzett angol–amerikai kalózok száma.
Köztük volt a rettegett Feketeszakáll, akiről elterjedt, hogy a gyilkolást és a kínzást mindennapjai részévé tette, valójában azonban csak félelmetes megjelenését használta ki az általa kirabolt személyekkel szemben. Feketeszakállt végül a virginiai kormányzó parancsára fogtak el és ölték meg 1718-ban, komoly tűzharcot követően. 1720-ban a kalózellenes hadjárat áldozata lett Calico Jack is, akinek két női kalózát, Anne Bonnyt és Mary Readet csak azért nem akasztották fel, mert azt állították, terhesek.
Innentől kezdve már tényleg csak a legmerészebbek döntöttek úgy, hogy a kalandos élet reménye megéri a nyílt életveszély kockázatát. A kalózkodásnak a szomáliai kalózok legújabbkori megjelenése előtt még egy nagyobb felfutása volt a napóleoni háborúkat követően, ám a kubai haramiákat a néhány évtizeddel korábban még egymás ellen háborúzó britek és amerikaiak közös erőfeszítése révén néhány év alatt megtörték. Ezúttal a britek is hanyagolták a törvényes kereteket, és könyörtelenül lelőtték a kalózkodáson kapott férfiakat és nőket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
