Gyermekmunkások építhették az „eretnek” fáraó, Ehnaton új fővárosát El-Amarnában

2017. június 12. 15:07

Ahet-Aton vagy ismertebb nevén El-Amarna romvárosa az ókori Egyiptom egyik legfontosabb és egyben legrejtélyesebb régészeti lelőhelye. A város alapítója Ehnaton fáraó volt, akire leginkább radikális vallási reformjáról emlékezik az utókor. A Kr. e. 1353-1336 között uralkodó fáraó kísérletet tett egyfajta „egyistenhit” bevezetésére, amikor az államvallás középpontjába a napistent, Atont helyezte, háttérbe szorítva az addigi „főisten” kultuszát ápoló és hatalmas politikai befolyással rendelkező Ámon-papságot.

Reformjai részeként új fővárost alapított Thébától északra, a Nílus keleti partján, amelyet az általa imádott istenről nevezett el. El-Amarna története aztán, amilyen gyorsan indult, olyan viharos véget is ért. Reformjai nem élték túl az „eretnek” fáraót és halálát követően a királyi udvar elköltözött, a város pedig néhány év alatt elnéptelenedett. A romok kutatása ezért a régészek számára egyrészt kiváló lehetőséget biztosít egy későbbi korok által érintetlen egyiptomi város megfigyelésére, másrészt állandóan felmerül a kérdés, hogy mennyire tekinthetjük általánosnak az itt talált jelenségeket, figyelembe véve a település rendkívüli mivoltát.

Az elmúlt évtizedben több ásatás is zajlott El-Amarna területén, amelyek elsősorban a környékbeli temetkezéseket vizsgálták. A település déli részén feltárt temetőből legalább 400 személy földi maradványai kerültek elő, amelyekből a kutatók részletes képet nyerhettek az ókori Egyiptom társadalmának alsóbb rétegeiről. Az itt talált halottak demográfiai megoszlása alapvetően követi az ókori társadalmakra jellemző példákat. Így nagyjából azonos számú férfi és nő került elő, akik közt a halálozási ráta rendkívül magas volt csecsemő- és kisgyermekkorban, alacsony a kamaszok és a fiatal felnőttek esetében, majd újra növekvő az idősebb korosztályoknál.

2015-ben kezdődött meg a település északi részén található temető feltárása, amely azonban egészen meghökkentő eredményeket hozott. Az itt talált csontvázak szinte kivétel nélkül gyerekekhez, tizenévesekhez és fiatal felnőttekhez tartoztak, ugyanakkor teljesen hiányoznak a csecsemők és az idősebb felnőttek maradványai. A részletesebb vizsgálatok gyorsan bebizonyították, hogy a halottak 90%-a 7-25 év közötti, a többségük pedig már 15 éves kora előtt elhunyt – vagyis pont azokban az életkorokban, amikor a szervezet a legerősebb és amiért a „hagyományos” temetőkből hiányoznak (legalábbis kevéssé képviseltetik magukat) ezek a csoportok.

A szokatlan temető magyarázatára a csontvázak állapotából igyekeznek következtetni a kutatók. Az elhunyt fiatalok túlnyomó többségén különféle fizika sérülések, izületi gyulladások és gerincproblémák nyomait fedezték fel, amelyek arra utalnak, hogy a vizsgált személyek életükben kemény fizikai munkát végeztek. Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy a temető közelében fekszik az a kőbánya is, ahonnan az El-Amarna építése során használt építőanyagot kinyerték.

A maradványok vizsgálata tehát egy egészen félelmetes képet tár elénk: Ehnaton fáraó rendkívüli vállalkozását gyermekmunka révén valósította meg. Az északi részen feltárt temető pedig nem volt más, mint az „olcsó és pótolható” munkaerő számára fenntartott tömegsírok együttese. Ha pedig összehasonlítjuk az itt feltárt temetkezéseket a déli temetőben megfigyeltekkel, akkor a szomorú kép egyre részletesebbé válik.

Míg délen rendszerint gondosan előkészített, gazdag sírmellékletű temetkezéseket találtak, amelyekben a csontvázak egymás mellé voltak fektetve, addig északon a vizsgálatok szerint minden családi kötelék nélküli személyek voltak lényegében egymásra hajigálva. A rendkívül szegényes sírmellékletek ugyancsak azt mutatják, hogy a gyermekek rokonaiktól elszakítva haltak meg, így nem volt, aki méltó nyughelyről gondoskodott volna számukra. A kutatók szerint a feltárt sírgödröket rendszeres időközönként – naponta, hetente vagy havonta – ásták ki, töltötték fel holttestekkel, majd temették be újra. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a bennük talált csontvázak száma rendkívül eltérő lehet.

Arról, hogy pontosan kik voltak a tragikus sorsú gyermekmunkások, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint az új főváros építése miatt az egyiptomi lakosságra kirótt rendkívüli kötelezettség volt egyes gyermekek munkásnak való „beszolgáltatása”, míg mások szerint rabszolgák gyermekeiről lehetett szó, akiknek életét így egyébként is értéktelennek tartották. Felmerült az is, hogy a gyermekeket egy korábbi hadjárat során, egy távoli vidéken ejtették foglyul és onnan hurcolták az építkezésre, amely magyarázatul szolgálhat a családi kapcsolatok hiányára. Ezen elméleteket azonban csak a maradványok jövőbeli DNS-vizsgálata erősítheti vagy cáfolhatja meg, amely pontosabb információt nyújthat az elhunytak földrajzi származására nézve.