Gyakran kísérték meglepően éles viták a magyar-szovjet gazdasági tárgyalásokat

2017. július 11. 11:54 MTI

A kiadvány a magyar-orosz államközi tudományos és levéltári együttműködés gyümölcse, egyben pedig a 2012-ben megjelent orosz nyelvű társkötet magyar megfelelője. Fiziker Róbert elmondta, a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok döntően meghatározták a szovjet blokk országainak 1945 és 1990 közötti gazdasági lehetőségeit és mozgásterét, ezért a rendszerváltozás utáni "levéltári forradalom" hatására merült fel egy ilyen dokumentumkötet összeállítása.

"El is kezdődött a közös feltáró munka, de aztán a 2010-es évek elején, talán leginkább a nem kellő figyelem miatt el is akadt. Mostanra sikerült törleszteni a magyar történész-levéltáros társadalom adósságát és ezzel új életet lehelni a kétoldalú tudományos együttműködésbe" - fogalmazott a történész. Hozzátette: a most megjelent kötet nagyjából megfelel az öt évvel ezelőtti orosz verziónak, de újabb hazai forrásokkal, dokumentumokkal, jegyzőkönyvekkel és szerződésekkel is kiegészítették.

A kötetben 162, több szerv iratai közül válogatott, különböző típusú, a gazdasági együttműködés széles spektrumát felölelő és a kapcsolatrendszer sokszínűségét bemutató dokumentum szerepel. Az anyag mintegy fele orosz levéltárakból származik, vagyis egy eddig alig hozzáférhető és kevésbé hasznosított forráscsoport került az érdeklődő szakmai és szélesebb publikum elé - hangsúlyozta Fiziker Róbert, aki hiánypótló, a szocialista korszak magyarországi gazdaságának tanulmányozásához elengedhetetlen kiadványnak nevezte a dokumentumkötetet, amelyben első ízben publikálták magyar nyelven mind az orosz, mind a hazai források többségét.

A kötet 1948, az egypárti politikai diktatúra kiépítésének szimbolikus dátuma és 1973, az egész világgazdaságban alapvető változásokat eredményező, így a szovjet-magyar kapcsolatokban is új szakaszt nyitó évszám közötti 25 év forrásaiból válogat, és leszámítva talán a magyarországi urántermeléssel, valamint a katonai-hadiipari együttműködéssel kapcsolatban hiányzó dokumentumokat, átfogó képet nyújt az időszak gazdasági kapcsolatrendszeréről - mondta el.

A kiadvány dokumentumait úgy válogatták össze, hogy a kétoldalú gazdasági kapcsolatok egy-egy szakaszára leginkább jellemző kérdéseket, problémákat világítsák meg. Fiziker Róbert rámutatott: az 1948 és 1956 közötti részben a jóvátétellel, valamint a magyar-szovjet vegyes vállalatok magyar részről történő megvételével összefüggő iratok dominálnak. 1956-ot követően a forradalom alatti események és a sztrájkok miatt a magyar gazdaság rendkívül nehéz helyzetben volt; ezért az 1956-1964 közötti blokkban a szovjet gazdasági segítségnyújtással kapcsolatos dokumentumok szerepelnek hangsúlyosan.

Az utolsó, 1964 és 1973 közötti fejezetben pedig az árucsere-forgalom bővítésével összefüggő problémák, a két ország közötti gazdasági kooperáció és a magyar gazdasági reform fogadtatásának kérdései fordulnak elő leggyakrabban - fűzte hozzá az MNL Országos Levéltárának főlevéltárosa.

Mint fogalmazott, bár több szakaszra bontható a kötetben bemutatott korszak, de tény, hogy már az 1950-es évek közepére kialakult az a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat domináló alapképlet, amely szerint a Szovjetunió elsősorban nyersanyagot, alapanyagokat és energiahordozókat szállított Magyarországra. Jelentős súlyt kaptak a nehézipar, majd a vegyipar fejlesztéséhez szükséges berendezések, komplett építési dokumentációk. Magyarország pedig elsősorban gépeket, iparcikkeket, könnyűipari termékeket és élelmiszert exportált. Ezt egészítette ki a gabonaimport- és olykor -export igénye is.

Fiziker Róbert hangsúlyozta: a források alapján sokaknak talán meglepő módon nem egyszer éles érdekkonfliktusok és viták kísérték a magyar-szovjet gazdasági tárgyalásokat, ahol egyik oldalon sem "nyeretlen kezdők" ültek.

A Földes György által jegyzett bevezető tanulmányból és az iratokból az is kiderül, hogy a magyar politikusok hol élen jártak az igények megfogalmazásában, hol visszafogták a közgazdászokat és a gazdasági vezetőket. Szovjet oldalon Hruscsov és később Brezsnyev is általában pártolta a magyar kéréseket, a gazdaságért felelős vezetők azonban jóval keményebb magatartást tanúsítottak, nem akarták és nem is tudták eljátszani a "gazdag nagybácsi" szerepét - emelte ki a történész.