Grófnőnek adta ki magát, másfél évtizeden keresztül vadászott a francia Riviérán a „Tolvajok Királynője”
2021. május 19. 19:24 Múlt-kor
Az Amerikából hazatért grófnő
A Riviéra fényűzése igencsak távol állt attól a térségtől, ahol a későbbi „Tolvajok Királynője” – valódi nevén Amélie Condemine – nevelkedett. Édesapja hentes volt egy Mâcon nevű kisvárosban a közép-franciaországi Saône-et-Loire régióban, amely szélesebb körben leginkább borvidékként ismert.
18 évesen feleségül ment egy Ulysses Portal nevű borkereskedőhöz, aki 14 évvel volt idősebb nála. A pár Párizsba költözött, az ezt követő időszakról pedig szinte semmit sem tudni a lány életében. Annyi bizonyos, hogy tíz együtt töltött év után elváltak, Amélie pedig az Egyesült Államokba költözött.
Erről az időszakról ugyancsak meglehetősen kevés információ áll rendelkezésre, mindössze a rendőrség által később a nő holmijai közt lefoglalt fényképek adnak tanúbizonyságot arról, hogy Amélie idővel a New York-i elit köreiben találta magát. 1888-ban visszatért Franciaországba, és immár Monteil grófnőjének nevezte magát.
Az év egy részét egy párizsi lakásban töltötte, bűncselekményeit azonban kizárólag olyan helyeken hajtotta végre, ahová a gazdagok utaztak üdülni: Genfben, Alexandriában, Monte Carlóban, és a francia Riviéra városaiban. Ennek oka egyszerű volt: itt lényegesen könnyebben el tudott vegyülni, és hatékonyabban elő tudta adni kitalált személyazonosságát, a lebukás veszélyét minimalizálva.
A valódi francia arisztokrácia ugyanis ekkoriban egy rendkívül zárt közösség volt, amelynek tagjai azonnal felismerték a nem körükből valókat: az önjelölt „grófnő” előttük már csupán azzal lebukhatott volna, ha egy ritka családnevet helytelenül ejt ki. A francia nemesség azonban ekkoriban még csak elvétve látogatott a Riviérára, ami kettős előnnyel is járt Amélie számára. Azon túl, hogy áldozatai könnyen elhitték a származásáról szóló meséjét, az itteni szállodatulajdonosok és más vállalkozók még üdvözölték is jelenlétét, gondolván, hogy egy valódi arisztokrata tünteti ki őket látogatásával. „Monteil grófnőjét” így hát mindenhol szívesen látták a Riviérán.
1892-re azonban már a rendőrség is felfigyelt arra a „véletlen” egybeesésre, hogy a grófnőt vendégül látó szállodákban rendszerint nagy mértékben megnő a nagy értékű lopások száma. Ennek ellenére a „Tolvajok Királynője” további 16 éven keresztül űzte játékát a Földközi-tenger partvidékén, mielőtt letartóztatták volna.
A beszámolók szerint ezen idő alatt valóságos tolvajhálózatot épített ki, melynek tagjai az övéhez hasonlóan magasztos személyazonosságot ötlöttek ki maguknak – egyikük olasz diplomatának, másikuk egy gazdag hajótulajdonos fiának adta ki magát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
