Közlekedés földön, föld alatt és föld felett a Ligetben
2022. augusztus 22. 08:50 Múlt-kor
A benzingőz diadalútja
Amíg a 19. század közlekedését, sőt az 1900-as évek fordulóját is a lóvontatású járművek határozták meg, a 20. század a gépjárművek, az autózás kiütéses győzelmét hozta. Mindössze néhány évtized alatt annyira megváltozott a közhangulat és a közízlés, hogy maradinak számított az, aki idegenkedett a motorizáció gondolatától. Az automobil magabiztosan szorította ki a lóvontatású járműveket a fővárosi közlekedésből is. Az 1920-as évekre több mint tízezerrel csökkent a főváros útjain nap mint nap munkájukat végző lovak létszáma, miközben legalább ugyanennyivel növekedett a „géperejű járművek" száma.
Az első benzinmotoros budapesti autót 1895-ben még általános megrökönyödéssel fogadta az utca népe. Alig telt el néhány évtized, és az automobilok robbanásszerű elterjedése alapjaiban változtatta meg a közlekedést. Az 1900-as évek elején a Városliget sétaútjain is feltűntek a robbanómotoros járművek. Ekkoriban már nem féltek az autótól, épp ellenkezőleg: mint új technikai vívmányt ünnepelték. A kezdetleges kipufogókból áramló, bűzös füsttel senki nem foglalkozott.
Motorkerékpárok a Széchenyi-szigetre vezető hídon, 1930 (Fortepan / Privát Fotó és Film Archívum – Urbach gyűjtemény)
1902-ben tartották meg az első automobil-korzót, a résztvevők – köztük Andrássy Géza, Esterházy Mihály, Szapáry Pál grófok – a Kerepesi úti lovardánál gyülekeztek, s innen pöfögtek végig a Stefánia-úton és a Városligeten át a római fürdőbe uzsonnára.
Az autó- és motorversenyek szervezői is korán felfedezték maguknak a Ligetet mint kiváló helyszínt. Itt rendezték meg sikeresen az első hazai motoros Grand Prix-versenyt 1926-ban, s ezzel el is dőlt, hogy a következő fél évszázadban a Városliget lesz a hazai autó- és motorsport egyik központi versenyhelyszíne. Akkoriban nézők tízezrei sorakoztak fel a kijelölt versenypálya mentén.
A második világháborút követően a legnagyobb természetességgel használták tovább a mindennapi gépjármű-közlekedésre, valamint autós és motoros gyorsasági versenyek versenypályájaként a Ligetet átszelő és azt körülvevő utakat. A versenyzők a Hősök teréről indulva, a kockaköves Külső Andrássy-úton (1953-tól Városligeti Népköztársaság útja, ma Kós Károly sétány) haladtak, majd jobbra kanyarodva a Ligetet övező utakon, az úgynevezett „nagykörön” száguldottak végig a célig.
Az Autóklub Budapesti Grand Prix-je a Felvonulási téren, 1963-ban (Fortepan / Bauer Sándor)
Az 1950-es években aztán új lehetőség nyílt meg az autó- és motorsport szerelmesei előtt. Az eredetileg Sztálin térnek elnevezett felvonulási tér kialakításával remek versenyhelyszínhez jutottak. Hatalmas kövezett, lebetonozott terület, több autó, nagyobb sebesség. A megnövekedett gépjárműforgalom és a gyorsasági versenyek miatt a szomszédos, területében megcsonkított park környezeti terhelése jelentősen fokozódott. Ám ez, hasonlóan az előző fél évszázadhoz, akkoriban sem érdekelt különösebben senkit.
A motorizációt minden más szempont elő helyező, egyoldalú fejlesztések a legsúlyosabb, mai napig be nem gyógyított sebet az 1970-es évek elején okozták a Városligetnek. Ekkor kezdték kiépíteni a Kós Károly sétányra vezető, Hungária körúti felüljáró-rendszert. Az első felüljáró 1971-ben készült el. Majd, ahogy 1978-tól fokozatosan megépült az M3-as autópálya, a bevezető szakasz Hungária körúti torkolatában a régi mellé 1982-ben két szélső felüljárót építettek. Ezzel sikerült az autópálya ki- és bemenő forgalmának jelentős részét bevonzani a Városligeten átvezető útra. Utólag igen nehéz megérteni ezt a döntést. A környezetkímélő gondolkodás hiánya? Rosszul értelmezett takarékosság? A tervezés időszakában egészen biztosan lehetett volna más, a közparkot elkerülő útvonalat kijelölni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
