„A Kövér, ahogy nevezni szokták alakja után. [...] A Párt megalakulása után a nácik egyik legkegyetlenebb vezetője. Későbbi szibarita életmódja és kicsapongásai azt a téves benyomást keltették, hogy egy kedves iszákos. […] Ez a képzet ne tévessze meg önöket. [...] A Párt leginkább élvhajhász vezetője, az egykori Heinrich Himmler teljes ellentéte, aki meglehetősen puritán életvitelű. Herr Göring a romlott, kizsákmányoló politika híve, aki hatalmát személyes vagyonának gyarapítására használja fel. Primitív, sőt vulgáris gondolkodásmód jellemzi, ennek ellenére nagyon értelmes ember, talán a náci vezetés legértelmesebb képviselője...” – mondta a Csendes-óceáni Államok külügyminisztériumi megbízottja, Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regényében, miközben számba vette a Hitler halálát követően megválasztott kancellár, Martin Bormann elhunyta utáni lehetséges utódokat. Az alternatív történelmi regény – amelyben a tengelyhatalmak nyerték a második világháborút – szereplője nagyjából pontos képet festett arról, milyen is volt a valóságban Hermann Göring.

Az 1893. január 12-én jómódú, nemesi családban született Hermann Göring apja a XIX. század végén Német Délnyugat-Afrika (a mai Namíbia) első birodalmi biztosa, majd Haiti főkonzulja volt. Göring a keresztapja, az apja által Afrikában megismert zsidó származású orvos és üzletember, Hermann von Epenstein kastélyában nevelkedett.

A fegyelmezetlen, a veszélyeket kevéssé érzékelő Hermann a katonai iskola elvégzése után, az első világháború elején gyalogosként szolgált, majd a légierőhöz került, ahol megtalálta a helyét: 22 légi győzelemmel és számos magas rangú kitüntetéssel fejezte be a háborút, ezekből 20 eset bizonyítottnak tekinthető.

A morfium rabja

Göring ezután egy rövid ideig Dániában és Svédországban élt, ahol továbbra is a repülésnél maradt, ám immár polgári gépeket vezetett. 1920-ban egy hatalmas hóviharban teljesített légi fuvar kapcsán ismerkedett meg első feleségével, a svéd Carinnal, aki ekkoriban épp elhidegülőben volt a férjétől, az olimpiai bajnokként és tisztként is hírnevet szerző Nils von Kantzowtól. Carin hamarosan elvált a bárótól, és új szerelmével Németországba költözött.

Göring hazatérve csatlakozott az NSDAP-hez, és személyesen is megismerte Hitlert, akinek kapóra jött a nemesi-nagypolgári háttérrel rendelkező háborús hős, mivel általa kapcsolatot teremthetett a német társadalom felső rétegeivel. Az 1923. novemberi náci államcsínykísérlet, az úgynevezett sörpuccs során Göring komolyan megsérült: golyót kapott a combtövébe. Társai egy zsidó bútorkereskedő, Robert Ballin lakására szállították, ahol annak felesége, Ilse látta el a sebét. A házaspárt a politikus később kimentette a koncentrációs táborból.

Göring a puccskísérlet után Ausztriába szökött, ahol a fájdalmaira morfiumot kapott – ekkor alakult ki a szinte az egész életét végigkísérő kábítószer-függősége. Mivel a hazatérésben nem reménykedhettek, felesége, Carin szüleinél leltek menedékre Svédországban, ahol függősége már annyira erősnek bizonyult, hogy pszichiátriai kezelésben is részesült. Aztán 1927-ben amnesztiával visszatérhetett Németországba. 1932 augusztusában a német birodalmi parlament, a Reichstag elnökévé választották, és komoly szerepe volt abban, hogy Paul von Hindenburg birodalmi elnök 1933 januárjában Hitlert nevezte ki kancellárnak.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. tél számában olvasható.