Freudi szimbólumokkal teremtette meg filmjeinek nyomasztó légkörét Alfred Hitchcock
2022. április 29. 07:30 MTI, Múlt-kor
42 éve, 1980. április 29-én hunyt el a kaliforniai Bel-Airben Alfred Hitchcock angol származású amerikai filmrendező, a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású rendezője. Hat évtizeden átívelő karrierje során több, mint 50 filmet rendezett, és ugyanolyan ismertté vált, mint a legsikeresebb színészek – köszönhetően a vele készült számos interjúnak, valamint az 1955 és 1965 között általa vezetett televíziós műsornak. Filmjei összesen 46 Oscar-jelölést kaptak, és négyszer díjazták is őket, őt azonban rendezőként – bár ötször jelölték – egyszer sem.
A borzongatás mestere 1899. augusztus 13-án született egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Mérnöknek tanult, a filmmel feliratok tervezése kapcsán került kapcsolatba, idővel aztán kitanulta a szakma minden csínját-bínját.
Gyorsan rátalált a feszültség fokozásán alapuló, borzongató thriller műfajára, ihletet gyakran a gyilkossági ügyek bírósági tárgyalásaiból merített.
1929-ben ő készítette az első sikeres angol hangosfilmet, majd olyan klasszikus darabokat forgatott, mint Az ember, aki túl sokat tudott, a 39 lépcsőfok, a Londoni randevú.
1939-ben Hollywoodba invitálták, az amerikai állampolgárságot 1955-ben kapta meg. Legelső tengerentúli munkája, A Manderley-ház asszonya 1940-ben elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
Hitchcock több mint 50 filmje három fő téma köré rendeződött. Az első: egy ártatlanul megvádolt embernek kell megtalálnia a valódi tettest (39 lépcsőfok, Idegenek a vonaton, Őrület, Észak-északnyugat). A második: a férfit egy bűnös asszony elcsábítja, majd tönkreteszi vagy megmenti (Zsarolás, A Manderley-ház asszonya, Szédülés).
A harmadikban a gyakran pszichopata gyilkos személyére csak a cselekmény kibontakozása során, lassan derül fény (A gyanú árnyékában, Hátsó ablak, Psycho). A sorból kilóg a Madarak, az ismeretlen okokból az emberre támadó állatok motívuma számos utód fantáziáját ihlette meg.
A női főszerepre előszeretettel választott szőke színésznőket, főként Grace Kellyt és Tippi Hedrent, mert úgy tartotta: „a szőkék a legjobb áldozatok, olyanok, mint a frissen hullott hó, amelyben látszanak a véres lábnyomok”.
Az életmű
Valóságos rögeszméje volt Freud, filmjeit telezsúfolta szimbólumokkal, fóbiákkal. A hatóságoktól nagyon tartott, mert kiskorában apja egy csínytevése után egy rendőr barátjával néhány órára lecsukatta – a szabályokat ezután filmjeiben hágta át, hiszen ezekben akár büntetlenül „ölhetett” is.
A nézőket ráhangolta a félelemre, a feszültség fenntartása érdekében új látószögeket és kameramozgásokat talált ki, bonyolult vágásokat, sejtelmes filmzenét, meglepő hanghatásokat alkalmazott.
A negyvenes évektől minden filmjében feltűnt egy pillanatra, a bennfentesek sokszor csak azután tudtak a cselekményre figyelni, hogy „kiszúrták” jellegzetes alakját járókelőként, újságcímlapon, postásként.
A rendkívüli étvágyáról is ismert rendező gyakran szerepeltette feleségét (akibe fiatalon már évek óta szerelmes volt, de randevút csak akkor mert kérni, amikor segédrendező lett) és lányát.
Kedvenc története arról a rendezőről szólt, aki mindig panaszkodott, hogy legjobb ötletei éjszaka támadnak. Egyszer aztán papírt és ceruzát készített az ágyhoz, s reggel azt találta felírva: „Fiú beleszeret a lányba”.
A népszerű „Hitch” öt jelölést kapott az Oscar-díjra, de mindannyiszor üres kézzel távozott, az Amerikai Filmakadémia végül 1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett produceri életműdíjjal „kárpótolta”. 1980-ban, nem sokkal halála előtt II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
