Franciaország nagyhatalommá emelkedett, az angol korona megrendült a bouvines-i csata után
2021. július 27. 13:33 Múlt-kor
807 éve, 1214. július 27-én zajlott az a csata, amely – habár gyakran csak a történelemtankönyvek apró betűs részeiben szerepel – fordulópontot jelentett a korabeli Európa történetében. A bouvines-i csatában a franciák a létszámban őket felülmúló német–angol–flamand koalíció ellen arattak sorsdöntő győzelmet.
János, a földnélküli
Crécy-i ütközet, azincourt-i csata: két fontos összecsapás a 100 éves háború (1337-1453) történetéből, amelyek bár kevéssé ismertek, de még mindig többen hallottak róluk, mint az 1214. július 27-én lezajlott bouvines-i csatáról, amely gyakorlatilag megalapozta a korábban igen gyenge központi befolyással bíró Francia Királyság középkori hatalmát, s egy évszázadra visszavetette Anglia terjeszkedési lehetőségeit.
John France, a Swansea-i Egyetem középkorásza szerint „a bouvines-i csata az egyik legfontosabb ütközet az angol történelemben, amelyről senki sem hallott. Bouvines nélkül nem lett volna Magna Carta sem.” A mai francia-belga határ közelében fekvő Lille melletti sáros területen két 15-25 ezres sereg csapott össze egymással, következménye mégis az egész európai történelemre hatással volt.
Az események idején János király (1199-1216) volt hatalmon, aki I. (Oroszlánszívű) Richárd (1189-1199) halálát követően ülhetett az angol trónra. Már uralkodásának elején kiérdemelte a „földnélküli” jelzőt, ugyanis Fülöp Ágost francia király (1180-1223) 1202-ben elkobozta János franciaországi földjeit, és bevonult Anjou-ba, Bretagne-ba, Maine-be, Normandiába és Tournai-ba, jelentősen megerősítve ezzel a Karoling-kor vége óta gyengélkedő francia központi hatalmat. Hozzá kell tenni, hogy János azért is kapta az utókortól a kevéssé megtisztelő jelzőt, mert legkisebb fiúként kimaradt apja földosztásából.
Jánostól elidegenedtek az angol birtokosok, akik sokallták a háborúkra tőlük kikényszerített pénzt, és sérelmezték, hogy kizárták őket az udvarból, ami miatt nem voltak hajlandóak harcolni az angol uralkodó tengerentúli területeiért. A kontinentális Európa földjén vívott háborújához a földnélküli király egy európai koalíciót szervezett, mégpedig az egyre erősödő francia korona ellenségeiből: a Német-római Császárságból, Flandriából, valamint a Boulogne-i Grófságból.
A terv szerint János harapófogóba szorította volna Fülöp Ágost hadait. Míg az angol uralkodó a délnyugat-franciaországi La Rochelle-ben szállt partra, szövetségesei féltestvére, Salisbury Vilmos irányítása alatt északról támadták volna meg a franciákat.
Az angol király jelentősebb francia sereget (mintegy tízezer főt) csalt délre, azonban IV. Ottó német-római császár nem tudta kihasználni az északon megnyíló rést, majd Fülöp Ágost visszaért északra, ahol végül János király nélkül zajlott le a döntő ütközet a gazdag flandriai területek határainál, Bouvines mellett.
A kis település lakóinak száma még napjainkban sem éri el a 800 főt, s a 13. században sem volt túl jelentős a mocsaras környéken elterülő falu, noha a Lille és Tournai közti út egyik fontos állomásánál, a kis Marque folyócskán átvezető híd lábánál terül el.
Fülöp Ágost hadai Lille irányából nyomultak előre, s a tervek szerint a flandriai területekhez tartozó Hainaut-t akarták feldúlni, amikor 1214. július 27-én megérkezett a hír: egy jóval nagyobb számú koalíciós sereg érkezik a déli erdőségekből.
A franciák vissza akartak húzódni Lille irányába, azonban a király úgy döntött, a folyó jobb partján mégis felállítja a csatasort. A megérkező főként német hadak meglepetésszerű támadásra készültek, azonban inkább ők lepődtek meg, amikor csatarendbe sorakozott franciákkal találták magukat szemben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
