Főzni ment a sarkvidékre, egyedül élte túl az expedíciót a női Robinson Crusoe
2020. szeptember 24. 17:55 Múlt-kor
Végső fázis
Bár a végtelen, csendes és fagyos szigeten az élet egyes-egyedül megterhelővé vált, Blackjack felvette a kesztyűt és harcolt az életben maradásért. Számolta a napokat a Galle írógéppapírjából készített naptáron, és még egy pár papucsot is varrt fiának – nem adta fel a küzdelmet.
Csapdákat állított fel rókáknak, és megtanulta levadászni a madarakat és a fókákat. Ez egyáltalán nem volt könnyű, és minden egyes elszalasztott alkalommal közelebb került saját végzetéhez. Amikor a saját maga által bőrből készített csónakját elfújta a szél, a keserűségtől sírni kezdett, de nem adta fel és támaszt talált keresztény hitében. Július 23-án ezt írta a naplójába: „Hálás vagyok az Istennek, hogy élek.”
Ada megpróbáltatásai 1923. augusztus 20-án értek véget. A fiatal nő csaknem két évet töltött a Vrangel-szigeten. Amikor a Donaldson legénysége a tábor közelébe ért, Adát elborították az érzelmek, sírni kezdett. Amikor a megmentői a társai felől érdeklődtek a nő csak ennyit mondott: „Senki nincs itt rajtam kívül. Egyedül vagyok.”
Felemás happy end
Blackjack története azonnal címlapsztorivá vált. A média egyrészről bálványozta hősiességét és kitartását, másrészről kritizálta a női Robinson Crusoe-nak hívott Adát, hogy nem tett meg mindent Knightért. Blackjacket nem érdekelte a felhajtás, ő a fiával szeretett volna találkozni.
Végül a Vrangel kalandért járó pénzből Seattlebe vitte fiát kezeltetni. A pénze elfogyott, és míg Stefansson és mások vagyonokat kerestek a róla és szerencsétlenül járt társairól szóló szenzációhajhász könyvekből, Ada Blackjack folyamatos anyagi gondokkal küszködött.
Miután megszületett második fia, Billy, Ada nem bírta tovább a nyomást, és kilenc évre otthonba adta fiait. Később visszatért Alaszkába, ahol rénszarvaspásztorként tevékenykedett. A nő Robinson Crusoe-t 85 éves korában érte a halál.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
