Múlt-kor.hu

Folytatódik a metáltörténelem: ma az 1997-es év legjobb rockzenei albumára lehet szavazni

Folytatódik a metáltörténelem: ma az 1997-es év legjobb rockzenei albumára lehet szavazni

2021. április 19. 13:42

A Rocker Rádió a tavaly márciusi lezárások idején nagy sikerrel szavaztatta meg hallgatóit a Rocker ABC játékban. Ennek a folytatása a Metal Történelem, amelynek keretében ma, április 15-én az 1997-es év legjobb albumaira lehet szavazni. Neked melyik a kedvenced?

„Miután sajnos az idei tavasz is otthonülős lesz, úgy gondoltuk, megint összehozunk egy kis játékot. 1980 és 2020 között keressük az év rocklemezeit, persze a hallgatóink segítségével” – mondta Kalácska Gábor, a Rocker Rádió egyik alapítója.

A játékban rendkívül egyszerű részt venni: a rádió a közösségi oldalain (facebookinstagramvibertelegramhundub) megosztja az aktuális évet, amelynek rocklemezeire lehet szavazni. Ezután csupán annyi a játékos dolga, hogy beírja egy kommentbe a kedvenc albumát, amely az adott évben jelent meg. Minden komment egy szavazat, a legtöbb voksot kapott lemez nyer.

„Szeretnénk picit hozzájárulni ahhoz, hogy a bezártság órái kellemesebben teljenek. A játék talán előhoz néhány kellemes emléket az elmúlt évtizedekből” – mondta Thuróczy Richard, a Rocker Rádió másik alapítója.

A Rocker Rádió munkatársai természetesen az emlékek felfrissítésében is segítenek: a szavazás napján, 9-19 óra között bemutatják az év (szerintük) 10 legerősebb rocklemezét a műsorban. Voksolni viszont bármelyik, az adott évben megjelent albumra lehet.

Ma, április 19-én 1997 legjobbjaira lehet szavazni. Íme a mai ajánlójuk:

Bátran felvállalták a heavy metalt a Hammerfall tagjai egy meglehetősen fémzeneellenes időszakban. Legelső albumuktól kezdve bátran kiálltak kedvenc zenei stílusuk mellett. Bemutatkozó albumukról, az 1997-es Glory to the Brave-ről a következőket mondta a csapat frontembere, Joacim Cans: „Számunkra a hatalmas siker egy igazi sokk volt a kezdetekben. Az volt az előnyünk, hogy senki sem számított ránk és az albumunkra. Azt csináltuk, amit akartunk, és amit éreztünk, hogy tennünk kell. Még mindig nagyon büszke vagyok erre az albumra, amely felforgatta az egész életünket.”

Óriási nyomás nehezedett a Rammstein tagjaira, miközben második nagylemezük, az 1997-ben kiadott Sehnsucht dalain dolgoztak. Mivel debütáló albumuk óriási sikert hozott szakmailag, valamint kereskedelmileg egyaránt, a rajongók elvárták a hasonló színvonalú folytatást. Az érdeklődés komolyságát jól demonstrálja az a tény, hogy már az albumot felvezető kislemez, az Engel is alig egy hónap alatt elérte Németországban az aranylemezes státuszt. A Du Hastnak köszönhetően pedig jelentősen megnőtt az érdeklődés a német nyelvtanfolyamok iránt az Egyesült Államokban.

Kiemelkedően jó éve volt 1997 a Junkies zenekarnak, hiszen ekkor jelent meg máig legsikeresebb nagylemezük, a Nihil. A tizenöt tételes, valamivel egy óra feletti játékidejű albumból 2006-ra több mint 10 ezer példány fogyott, a csapat pedig egy aranylemezzel is gazdagodott. A sikernek viszont komoly ára volt, a feszített tempó, a rengeteg koncert alaposan kifacsarta a zenekart. A turné végeztével olyan pletykák is lábra kaptak, hogy vége a bandának, feloszlik a Junkies. Ez végül nem következett be, viszont akkori dobosuk, Jódli távozott a csapatból.

Ahogy azt címe is mutatja, a Metallica 1997-es Reload nevet kapott albuma a zenekar egy évvel korábban kiadott nagylemeze, a Load egyfajta folytatásának tekinthető. A lemezzel kapcsolatban komoly kritikákat kapott a csapat a rajongóktól. Végül Lars Ulrich-ra hárult a hálátlan feladat, hogy megvédje a banda becsületét. A dobos pedig nem fogta vissza magát: „Nem arról van szó, hogy első körben kiadtuk a jó témákat, és megmaradtak azok, amelyeket nem éreztünk elég erősnek. Tudom, hogy sokan azt gondolják: a Reloadra a maradék került fel, de nem ez a helyzet.”

Finoman fogalmazva nem aratott osztatlan sikert a rajongók körében a Judas Priest tizenharmadik sorlemeze, az 1997-ben az SPV által kiadott Jugulator. A hívek nehezen emésztették meg, hogy korábbi bálványuk, Rob Halford távozott a bandából, illetve a szerintük túlságosan modern hangzású szerzemények sem voltak méltóak a nagy múltú csapathoz. Halford utódja, Tim Ripper Owens végül becsülettel elvégezte a rábízott munkát, sőt kicsit túl is teljesítette az elvárásokat, hiszen az album Bullet Train című tételét Grammy-díjra jelölték Best Metal Performance kategóriában.

1997 végén került az üzletekbe a finn Children of Bodom bemutatkozó nagylemeze, a Something Wild. A néhány hete tragikusan fiatalon elhunyt gitáros-énekes, Alexi Laiho és társai hivatalosan hét tételt szerepeltettek a korongon, ám némi ügyeskedéssel számos rejtett track is előcsalogatható volt a compact disc-ről, többek között a Miami Vice fő témájának bodomosított változata is. Az album felvezető videóját a The Nail című, hat perc tizennyolc másodperces, punkos beütésű számra forgatták.

Gitárosuk, Noodles harmincnegyedik születésnapján, 1997. február 4-én jelent meg a The Offspring negyedik nagylemeze, az Ixnay on the Hombre. A csapat történetében ez volt az első olyan album, amelyet már egy multi, a Columbia Records dobott piacra, korábbi kiadójuk ugyanis megpróbálta lehúzni a bandát. A kevésbé tájékozott rajongók természetesen azonnal megvádolták őket azzal, hogy eladták magukat. A kialakult helyzetről így nyilatkoztak Dexter Hollandék a Guitar Magazinnak: „A kiadóváltás sajnos elkerülhetetlen volt. Szerettünk volna maradni náluk, de az Epitaph tiszteletlenül viselkedett velünk.”

A Soulfly-főnök, Max Cavalera is szerepel a Deftones második albumának, az 1997-ben kiadott Around the Furnak egyik tételében, a lemezt záró Headupban. Sőt az említett dalt is közösen írták meg a zenekar frontemberével, Chino Morenóval, aki egyik legjobb barátja volt Max tragikus körülmények között elhunyt nevelt fiának, Dana Wells-nek. Így mint hivatalos közreműködő és lejelentett dalszerző Max is teljes joggal vehette át 2011-ben az egymillió eladott példány után járó platinalemezt.

Több alkalommal is el kellett halasztania a második Machine Head-album megjelenését. A The More Things Change végül az előzetes tervekhez képest alapos csúszással, 1997. március 25-én került kereskedelmi forgalomba. A miértről a csapat frontembere, Robb Flynn rántotta le a leplet: „Tisztán emlékszem, mekkora sokk volt otthon meghallgatni az első keverést. A stúdióban, azokon a méregdrága cuccokon minden jól szól, a saját szaros kis sztereómon megdöngetve viszont egyből kijöttek a hiányosságok. Pontosabban nem jöttek ki: egyszerűen csak szarul szólt az anyag. Ez volt az egészben a legrosszabb, ugyanis ha tudod, mi a gond, ki is tudod javítani. Itt viszont neki kellett állni megint az egésznek az elejéről, mert nem volt a hangzásban semmi erő…”

Érdekes munkamódszert alkalmazott az In Flames, miközben harmadik albumuk, az 1997-es Whoracle szövegein dolgoztak. A csapat frontembere, Anders Fridén anyanyelvén, svédül vetette papírra gondolatait, amelyeket aztán egy külsős, a Dark Tranquillity gitárosa, Niklas Sundin ültetett át angolra. Valószínű, hogy emberileg sem lehetett minden rendben a banda körül, hiszen a korong megjelenése után két alapember is a távozás mellett döntött.

Szavazni facebookon ittinstagramon ittviberen itttelegramon itthundubon itttovábbi rocklegendákat hallgatni pedig itt tudtok.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Folytatódik a metáltörténelem: ma az 1997-es év legjobb rockzenei albumára lehet szavazni

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. nyár: Végzetes asszonyok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra