Földrengésekről is beszámolnak egy 500 éves azték kódex piktogramjai
2021. augusztus 30. 17:50 Múlt-kor
Nem minden titkot árulnak el
A spanyol hódítás előtti piktogramos azték kódexeket külön erre képzett, tlacuilónak („festve íróknak”) nevezett szakemberek készítették. Míg a prehispán kódexek közül a hódítás után rengeteget elégettek, mint pogány ereklyéket, egyesek fennmaradtak, magával a piktogramos írással pedig egészen a 18. századig készítettek újabb kódexeket Mexikóban.
A Codex Telleriano-Remensis már európai papírra íródott, a piktogramokat kísérő latin, spanyol és néhol olasz nyelvű magyarázó szövegekkel, avagy „glosszákkal”, amelyeket későbbi kommentátorok fűztek hozzájuk.
Az aztékok által beszélt, szórványosan napjainkban is létező navatl nyelv a „tlalollin” szóval fejezi ki a „földrengés” szót. Ez két tagból áll: a „tlalli” földet, míg az „ollin” mozgást jelent. A „földrengés” szót kifejező piktogram is az e két szóhoz tartozó ábrázolások ötvözéséből áll össze: az „ollin” egy négy csavarvonalból és egy központi szemből álló szimbólum, míg a „tlalli” egy vagy több rétegben különféle színű pontokból áll.
A Codex Telleriano-Remensis számos különféle variációt tartalmaz erre az összevont szimbólumra, azonban ezek pontos jelentését egyelőre nem sikerült tisztázni. „A konszenzus mindazonáltal az, hogy a különféle reprezentációk vélhetően bírnak valamiféle jelentéssel” – mondta el Suárez. „A kódexrajzolás szigorú tan volt, amely nem hagyott helyet a művészi szabadságnak az erre képzettek, a tlacuilók részéről. Reméljük, hogy a jövőben előkerül egy ismeretlen kódex vagy más dokumentum, amely felvilágosíthat bennünket e tekintetben.”
Suárez és García-Acosta megjegyzik, hogy egyéb krónikák olyan információkkal is szolgálnak, amelyek kiegészítik a kódex földrengés-piktogramjait, és pontosabb adatokat tartalmazhatnak némelyikről. A Juan de Torquemada nevű ferences szerzetes által írt Indián királyság című, 1615-ben megjelent történeti mű például említ egy 1496-os földrengést, amely „három hegyet rázott meg Xochitepec tartományban, a tengerparton”, és földcsuszamlásokat okozott a yope nép által lakott vidéken.
A Torquemada által megnevezett helyszín beletartozik az ún. guerrerói szeizmikus hézagba, amely egy földmozgások tekintetében viszonylag nyugodt térség a dél-mexikói szubdukciós vonal (a kőzetlemezek érintkezési területe) mentén. A feljegyzések alapján az 1496-os földrengés akár 8,0-s, vagy annál is erősebb lehetett a Richter-skála szerint, amelyre ebben a „hézagban” legközelebb 1845-ben volt csak példa.
A történelmi esetről szólva Suárez elmondta, az „nem változtat igazán annak a dél-mexikói régiónak a szeizmikus potenciáljáról alkotott képünkön. Mindössze további bizonyítékkal szolgál arra, hogy a szubdukciós zóna e részén előfordultak már korábban nagy földrengések, és ezek sokévnyi hiánya miatt még nem szabad feltételezni, hogy a régióban nincs szeizmikus tevékenység.”
A kutatók más, a Codex Telleriano-Remensisnél is kevésbé ismert kéziratokat is meg terveznek vizsgálni, azonban a folyamat a koronavírus-világjárvány miatti lezárások következtében nemigen tud előrehaladni – a világ különböző pontjain található könyvtárak és levéltárak, amelyek e dokumentumokat őrzik, vagy zárva tartanak, vagy az adott országba nem volt lehetséges eljutni megvizsgálni őket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
