Feltárják Korinthosz víz alá került ókori kikötőjét

2015. december 26. 15:39 Pallag Zoltán

Korinthosz egyike volt a gazdaságilag és katonailag legerősebb városoknak nem csak az ókori Görögországban, de a Római és a Bizánci Birodalomban is. A város kivételesen előnyös földrajzi fekvése nagyban hozzájárult felemelkedéséhez. A Peloponnészoszi-félsziget északkeleti sarkában Korinthosz uralta az Iszthmoszt, vagyis a Korinthoszi-földszorost, amely a Peloponnészosz félszigetet köti össze Görögország többi részével, illetve itt zajlott a kelet-nyugati kereskedelem jó része is. Két kikötővárosa volt, a nagyobb Lechaion, nyugaton a Korinthoszi-öbölben, illetve a keletre található Kenchreai a Szaronikosz-öbölben.

„Az írott források szerint a város gazdagságának nagyobbik része a két öblön keresztülhaladó tengeri kereskedelemből származik, ezzel végül kiérdemelte a „gazdag Korinthosz” elnevezést” – mondta Bjørn Lovén a Koppenhágai Egyetem régésze, a Lechaion Harbour Project (LHP) társigazgatója. Lekhaio mólói és raktárai élénk tengeri kereskedelmi tevékenységet mutatnak a Kr. e. 6. századtól a Kr. u. 6. századig. Megrakott hajók és flották indultak innen, telepesek, csapatok szerte a Földközi-tenger különböző pontjaira.

A csúcstechnika egy részben elsüllyedt várost mutat

Lekhaio kiterjedt romjai szinte érintetlenül fekszenek a víz alatt, de ez a kép változni látszik. A Görögországi Víz Alatti Régiségek Tanácsa a Koppenhágai Egyetemmel és az Athéni Dán Intézettel közösen vállalta a kikötő romjainak feltárását a Lechaion Harbour Project keretében. A kutatócsoport elsődleges célja a teljes körű feltárás, a geofizikai és digitális felmérés a legújabb technikai eszközökkel. Eddig két hatalmas terméskőből épített mólót és egy kisebbet fedeztek fel, két vízzáró kamrát, hullámtörőket és egy csatornát, amely Lekhaio három belső kikötői medencéjébe vezet.

A 2015. évi feltárások két területre koncentrálódtak: az egyik egy 57 méter hosszú kora bizánci móló volt, a másik a belső öblökhöz vezető csatorna bejárata. Érdekesek a jól megőrződött nagyméretű fa rekeszek, amelyek bárkákra hasonlítottak és kifejezetten azzal a céllal épültek, hogy beton rakományukkal elsüllyedjenek így szolgáltatva alapot a rájuk épülő mólónak.

A császárkori mérnökök hasonló technikával dolgoztak Caesarea Maritimában (Izrael) is, de ez az első alkalom, hogy ilyet találtak Görögországban és a fa elemek mind megmaradtak. A C-14-es kormeghatározás a Kr. u. 5. század közepére keltezi a konstrukciót. A kutatók korábban azt feltételezték, hogy a bizánci korban egyszerűen megújították a korábbi görög és római kikötői építményeket, de ez a mostani felfedezés megkérdőjelezi ezt. Az újonnan épített kikötőt és a mólókat csak rövid ideig használhatták a Lekhaióiak, mivel valamikor 600 körül a várost földrengés pusztította el.

A belső kikötőkhöz vezető bejárati csatorna nyomai évek óta látszódnak a modern kori partszakaszon, ezért annak helye nem volt kétséges, a pontos méretét viszont nem ismerték. A kutatócsoport most kiderítette, hogy az 55 méter hosszú csatorna a kikötő három belső öblébe tartó hajókat védte a tenger áramlataitól. Emellett azt is kiderítették, hogy az ókori kikötő mintegy 45 méterre lehetett a tenger irányában az újkori partszakasztól.

A folyamatban lévő geofizikai vizsgálatokkal azt szeretnék megérteni, hogyan változott a terület a tengerszint változásainak eredményeként, illetve, hogyan süllyedt meg a partszakasz. A kutatók arra törekednek, hogy megértsék, hogyan alakult ki és vált a Földközi-tenger meghatározó kikötőjévé Korinthosz – számolt be a kutatásról Bjørn Lovén a Koppenhágai Egyetem honlapján megjelent sajtóanyagban.