Feltalálók, akik a saját találmányuk áldozataivá váltak
2014. november 6. 13:18
A repülő szabó
A 20. század hajnalán a repülés még gyerekcipőben járt, így a (halálos) balesetek esélye is jóval nagyobb volt, mint manapság. Több társaság is megpróbálkozott valamilyen szerkezet kifejlesztésével, amely a repülőgép meghibásodása esetén a könnyebb és biztonságosabb földet érést segítette volna elő. 1911-ben egy bizonyos Lalance ezredes 10 ezer frankos díjat ajánlott fel annak, aki egy biztonságos, ám 25 kilogrammnál nem nehezebb ejtőernyőt készít el.
Franz Reichelt osztrák származású, Franciaországban élő szabómester, akit már korábban is foglalkoztatott a bajba került pilóták megmentésének ötlete, kapva kapott az alkalmon, és engedélyt kért, hogy a párizsi Eiffel-toronynál tesztelje találmányát, amely közelről sem hasonlított a mai ejtőernyőkre, inkább egy méretes, plusz vászonfelületekkel és gumibotokkal "megerősített" kabátra emlékeztetett.
Az engedélyt a hatóságok azért adták ki, mert a szabó közölte, hogy bábuval fogja tesztelni "ejtőernyőjét". 1912. február 4-én a toronyba érkezvén Reichelt a helyszínen tartózkodó újságíróknak kijelentette: ő fog ugrani. Barátai megpróbálták lebeszélni, hivatkoztak a heves széllökésekre, a hidegre, illetve a korábbi kudarcaira, azonban a szabó rendíthetetlen volt.
Reggel 8:22-kor a torony vaskorlátjához lépett, s a felvételeken is jól láthatóan másodpercekig habozott, majd elrugaszkodott. Találmánya szinte semmit sem ért, Reichelt 57 méterről mindenféle tompítás nélkül zuhant a gyepre, ahol 15 centiméter mély krátert hagyott maga után. Egy vizsgálat később azt állapította meg, hogy a zuhanás másodperceiben szívrohamot kapott, és tulajdonképpen ez okozta a halálát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
