Felfújható tankokkal, hangszórókkal és sok füsttel támadt a II. világháború amerikai szellemhadserege
2021. augusztus 13. 08:11 Múlt-kor
A „szellemhadsereg” akciói
Ahogy Reeder ezredes magyarázta embereinek, az alakulat feladata az volt, hogy egy vándorló előadóművészekből álló társulat mintájára bárhol, bármikor eljátsszák szerepeiket – minden alkalommal más, valódi harci egység jelenlétéről kellett meggyőzniük a németeket. Egy „igen kritikus és figyelmes rádiós, szárazföldi és légi közönségnek” játszottak, akiket feltétlenül meg kellett győzniük.
Az egység első, kisebb akciójára az 1944. június 6-i D-nap után két héttel került sor, amikor egy gyorsan felállítható, az inváziós csapatok utánpótlásának gyors kirakodására szolgáló Mulberry-kikötőt szimuláltak éjszaka fények segítségével a francia partoknál, hogy az ellenség tüzérségi tüzét elvonják a valódi frontvonal mögötti csapatokról. Ezután Brest és St. Lo városok bevételéből is kivették részüket azzal, hogy elhitették a németekkel, a valódinál nagyobb erő készül bekeríteni őket.
A Mosel menti előadás
A „szellemhadsereg” székhelyévé 1944 őszétől a háború végéig Luxemburg vált. Itt adták elő egyik legnagyobb szabású küldetésüket is: ez volt a Bettembourg hadművelet, melynek keretében arról igyekeztek meggyőzni a folyó túlpartján állomásozó német csapatokat, hogy Patton tábornok 6. harckocsihadosztálya itt fog átkelni.
A hatás érdekében folyamatos erre utaló rádiós kommunikációt folytattak, továbbá négy teljes napon keresztül hallatták hangszóróikon keresztül a közeledő amerikai páncélosok hangjait. A hangeffektusok között emberi hangok is voltak – az éjszaka játszottak között volt például egy őrmester hangja, amint emelt hangon felszólít egy katonát, hogy oltsa el a cigarettáját.
A 60 órásra tervezett hadművelet azért nyúlt egyhetesre, mert a németek – akik a becslések szerint a „szellemhadsereg” rádiós kommunikációjának akár 75 százalékát is lehallgathatták – annyira komolyan vették a fenyegetést, hogy további csapatokat rendeltek a térségbe. Végül a 83. gyaloghadosztály mentette fel az alakulatot, amely már amiatt kezdett aggódni, hogy a németek esetleg megelőző csapást mérnek rájuk. Valójában a németek a nagyszámúnak tűnő amerikai csapattal szemben reménytelennek ítélték meg helyzetüket, így felrobbantották az általuk őrzött hidakat, és visszavonultak.