Felejtse el, amit eddig tudott a vibrátorok történetéről

2016. április 5. 13:10

A viktoriánus kori Anglia szexualitásával foglalkozó brit történész, Fern Riddell szerint az orvosok által alkalmazott szexuális masszázzsal és a vibrátor nemi szerv izgatására történő feltalálásával kapcsolatos nézet az egyik leggyakrabban hangoztatott, viktoriánus kort érintő tévhit. A 19. századi Angliáról a legtöbbeknek a szexuális prüdéria és az elfojtott nemi vágy jut eszébe, holott számtalan példa van arra, hogy a nők ugyanolyan szabadon élték meg szexualitásukat, mint manapság. 

A viktoriánus kori nők prüdériájáról azonban számtalan könyv és film szól. A 2011-ben készült Hisztéria című alkotásban például Mortimer Granville 1880-as években szabadalmaztatott találmányát, a vibrátort a nők szexuális ébredésében főszerepet játszó eszközként ábrázolták. Az valóban igaz, hogy Dr. Granville kifejlesztett egy elektromos rezgésekkel operáló szerkezetet, ennek azonban semmi köze sem volt a női nemi szervekhez. Sőt, valójában a férfiak számára fájdalomcsillapítóként hasznosítható eszközként tekintett találmányára. 

A viktoriánus orvosok persze tisztában voltak azzal, mi az orgazmus – arról azonban szó sincs, hogy ezt maguk is elősegítették volna. Épp ellenkezőleg: a maszturbáció káros hatásaira figyelmeztettek. Bár voltak, akik úgy gondolták, hatékonyan segíthet enyhíteni a menstruációs fájdalmat, az orvosok többsége az egészségre komoly veszélyt jelentő tevékenységként tekintettek az önkielégítésre. Erre a megállapításra azonban nem valamilyen élvezet- és szexualitásellenes meggyőződésből jutottak. Az orgazmusnak valóban fontos szerepe volt a viktoriánus kori Angliában, azt azonban egy jó házasság elengedhetetlen „tartozékaként” tudták csak elképzelni. Egyes házassági útmutatókban az állt, hogy a szexuálisan kielégítő kapcsolat növelheti a terhesség esélyét – a női orgazmust a teherbe esés kapcsán tehát ugyanolyan szükségesnek tekintették, mint a férfi fogamzóképességét.

Egy 1860-ban kiadott könyvben (The Art to Begetting Handsome Children) részletes leírást is közöltek az előjáték helyesnek ítélt formájáról. 1865-ben az A Guide To Marriage című munkában Albert Sidebottom a következőt írta: „A nemek közötti szerelem alapja a szexuális szenvedély”.  Fern Riddell – mint írja – lépten-nyomon hasonló szövegekbe botlik, miközben a korszakot kutatja: a szexuális örömszerzést – különösen a nők esetében – súlyának megfelelően kezelték a korban.

A nők tehát nem szorultak rá férfiak által kifejlesztett szexuális segédeszközökre. Ha csak a híres kurtizán, Cora Pearl életútjára, vagy a canterburyi érsek feleségének nőkkel folytatott szexuális kapcsolataira tekintünk, láthatjuk, hogy a nők nem kényszerültek szexuális vágyaik elfojtására. Annie Besant 1877-ben –  az  általa ismert fogamzásgátlási módszerekről írt – könyvét csak az első hónapokban több mint 125 ezren vásárolták meg.

A viktoriánus kori vibrátoroknak semmi köze nem volt tehát a maszturbációhoz, egyszerűen csak masszírozásra használták az eszközöket – állítja Riddell. A korban a különös, zajos gépnél sokkal kifinomultabb szexuális örömszerzésre alkalmas eszközök álltak rendelkezésre: a szexjátékoktól és „szerelemszékektől” kezdve az óvszereket és más fogamzásgátlókig számos olyan segédeszközhöz nyúlhattak a viktoriánus Anglia lakói, amelyet ma is használunk.