Feláldozott inka szüzek és egy magyar kisfiú, aki halála után is figyelte apját – hét híres múmia
2021. február 3. 14:32 Múlt-kor
Befalazva a templomba
1994-ben Vác domonkos rendi templomának falán az egyik munkás repedésre lett figyelmes; amikor kalapáccsal megütögette, üreges hangot hallott.
Néhány csapást követően az egy téglányi vékonyságú fal megadta magát, és előbukkant egy lefelé vezető, sötét kőlépcső.
Amikor a plébánossal együtt lementek a titokzatos mélységbe, ott egy mennyezetig díszesen kifestett, koporsókkal teli kriptára bukkantak.
A koporsókban természetes módon mumifikálódott holttestek voltak, a kripta különleges mikroklímája ugyanis megőrizte az elhunytak ruházatát és egyéb, melléjük temetett értékeiket − a gyapjú zoknitól a főkötőkön és a rózsafüzéreken át a fejükre helyezett rozmaringból készült koszorúig.
A 265 múmia zömének csontjaiban – röntgensugaras vizsgálat segítségével – tuberkulózisra utaló nyomokat találtak, ez azonban nem meglepő, ugyanis a XVIII–XIX. században a tbc fehér pestisként söpört végig a kontinensen.
Az évszázados leletek nagyszerű lehetőséget biztosítanak egy olyan gyógyszertörzs kifejlesztésére, amellyel a tüdőbajban szenvedő betegek hatékonyan tudják felvenni a versenyt a gyilkos kórral szemben, ugyanis a váci múmiák csupán 35 százaléka halt meg a kórban.
Mivel nem volt védőoltás, a múmiák fennmaradó 65 százaléka genetikai ellenálló képességgel rendelkezett, amely hosszú távon megoldást jelenthet a tuberkulózis génterápiával történő gyógyításában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
