Fekete hétfőként emlegették a rajongók a napot, amikor Elvis bevonult a seregbe

2017. november 14. 12:51

Az Egyesült Államokban 1940-ben, a második világháború egyre fenyegetőbb közelségének árnyékában fogadták el a törvényt, amely első alkalommal írta elő béke időben is a hadkötelezettséget. Ennek értelmében minden 21. életévét betöltött amerikai férfi köteles volt regisztrálnia magát a legközelebbi toborzóirodában. A sorozás 1973-as eltörléséig ezen regisztrációk alapján küldték ki a behívóleveleket szükség szerint azon esetekben, amikor a professzionális katonaság nem volt elegendő az aktuális feladatok ellátására.

A 20. század egyik legnagyobb kulturális ikonja, a Rock ‘n’ Roll királyaként is emlegetett Elvis Presley éppen karrierjének felfutása idején, 1956-ban töltötte be 21. életévét. Az énekes dörzsölt ügynöke, Tom Parker sokáig azzal hitegette Elvist, hogy el tudja intézni számára, hogy megússza a sorozást. Komoly lobbitevékenységbe kezdett és levelet írt a Pentagonhoz, hogy különleges bánásmódot eszközöljön ki Elvisnek. 

Törekvéseit siker koronázta, a haditengerészet fel is ajánlotta, hogy létrehoznak egy önálló Elvis Presley Kompániát, amely az énekes legjobb barátaiból fog felállni és Elvis egy privát szálláshellyel fog majd rendelkezni Las Vegasban. A Kompánia feladata egyébként az lett volna, hogy egy világkörüli turnéval erősítse a különféle helyeken állomásozó amerikai katonák morálját és népszerűsítse a hadsereget a fiatalok körében.

A különleges bánásmód kiharcolása azonban csak egy ügyes trükk volt Parker részéről. Időközben meggyőzte Elvist, hogy utasítsa el a felajánlást és helyette jelentkezzen rendes katonai szolgálatra. A lépéstől azt remélte – mint később kiderült, joggal –, hogy Elvis így képes lesz enyhíteni az idősebb korosztályok iránta való ellenérzéseit.

Elvis bevonulása mindazonáltal nem volt problémamentes. Az eredetileg kitűzött 1958. január 21-i dátum ugyanis alig egy héttel későbbre esett, mint a Creole király című film forgatásának kezdete. A Michael Curtiz rendezésében, Elvis főszereplésével készült film volt az utolsó, amelyben a rocksztár a két éves katonai szolgálata előtt játszott. Elvis számára pedig egyértelmű volt, hogy olyan teljesítményt kell nyújtania benne, amely örökre – vagy legalábbis erre a két évre – emlékezetessé teszi őt. Arra hivatkozva, hogy a film elkészítése rengeteg ember számára biztosít munkát és megélhetést, személyesen fordult a memphisi toborzóirodához, hogy engedélyezzék számára a bevonulás elhalasztását egészen március közepéig.

Így végül 1958. március 24-én, a rajongók és a sajtó által csak „Fekete hétfőként” emlegetett napon vonult be újonctársaival az Arkansas állambeli Chaffee erődbe, ahol letette a katonai esküt. Ezt követően a Texas állambeli Hood erődbe vezényelték, ahol egy páncélos hadosztálynál kapta meg az alapkiképzését június folyamán. A nyilvánosság előtt általában arról beszélt, hogy mennyire élvezi a mesterlövészetet és az akadálypályákat, de barátaival folytatott személyes levelezéséből kiderült, hogy valóságban gyűlölte a kiképzést, erős honvággyal küszködött és sokat aggódott a karrierje miatt.

Augusztusban egy nagy személyes tragédiáról kapott hírt: édesanyja szívbetegségben elhunyt. A temetésre rendkívüli eltávozást kapó Elvis több alkalommal is összeesett a szertartás alatt. Végül augusztus 18-án tért vissza a Hood erődbe, azzal a szigorú utasítással, hogy édesanyja szobájában semmit ne változtassanak meg, amíg távol van.

A kiképzés lezárultával a nyugat-németországi Friedberg városába vezényelték. Az itt töltött mintegy másfél év alatt több olyan esemény is történ, amely meghatározónak bizonyult Elvis későbbi élete szempontjából is. Egyrészt itt használt először amfetamint egy őrmestere tanácsára, ami tulajdonképpen az énekes drogproblémáinak kezdetének tekinthető.

Ugyanitt ismerkedett meg egy szintén Németországban szolgáló amerikai tiszt, Paul Beaulieu mostohalányával, az akkor mindössze 14 éves Priscillával, aki teljesen elbűvölte Elvist. A pár hét évvel később házasodott össze és 1968-ban egy lányuk született, akit Lisa Marie Presley névre kereszteltek.

Elvis végül 1960-ban szerelt le, őrmesteri rangban. Bár szolgálata sok szempontból egy rendkívül sikeres marketingkampány volt, a vele együtt szolgáló katonák visszaemlékezése szerint valóban igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy rátermett katonának bizonyuljon. A katonaságtól kapott fizettségét jótékonysági szervezeteknek adományozta és leszerelése után egy új tévét, valamint új egyenruhákat vásárolt a katonai bázis számára.

1960 márciusában tért vissza az Egyesült Államokba, és ott folytatta karrierjét, ahol két évvel korábban abbahagyta. Korábban is népes rajongótábora pedig tovább gyarapodott, miután az idősebb korosztályok a korábbi fiatal botrányhős helyett már egyre inkább a hazájáért kötelezettséget vállaló érett férfit látták benne.