Ezeréves keresztény falfestmények kerültek elő a szudáni sivatagban

2022. augusztus 31. 11:30 Múlt-kor

A képeket 2021-ben találta meg a Khartoumi Egyetem, a Nílus-völgyi Egyetem és szudáni régészek közös kutatócsapata.

A templom főhajója és két kisebb oldalhajója vályogtéglákból és egy rétegnyi égetett téglából épült. Az építmény súlyosan károsodott, de a megmaradt falakon így is számos görög felirat olvasható, a szentélyben pedig több festmény is átvészelte az eltelt évszázadokat.

A templom felfedezésekor a kutatócsapat tagjai között nem voltak olyan szakértők, akik képesek lettek volna konzerválni a festményeket, így a régészek inkább ideiglenesen visszatemették a templomot, hogy megvédjék a képeket az elemek pusztításától.

A mostani kutatás során a szentély keleti falán egy Krisztus Emmánuelt, a keleti keresztény ikonográfiából ismert mellképet azonosítottak egy álló alak háttere előtt.

Utóbbi valószínűleg egy jellegzetes Istenszülő Mária-ikontípus, a „Jel” képviselője. (Izaiás 7,14 után: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.”)

Dr. Magdalena Łaptaś, a Stefan Wyszyński Egyetem Művészettörténeti Intézetének núbiai ikonográfiával foglalkozó kutatója elmondta: „Ezt a megjelenítést platytera ton ouranon, vagyis „az egeknél szélesebb” néven ismerjük, mivel azt fejezi ki, hogy az Istenanya méhében hordta a határtalan és örök Istent.”

„Elképzelhető, hogy ennek kereszténység előtti eredete Nut egyiptomi égistennőhöz köthető, aki lenyelte és megszülte a Napot.” Hozzátette, hogy ez a fajta ábrázolás eddig ismeretlen volt a núbiai művészetben, és erős bizánci hatást mutat.

A festmény két oldalán két arkangyal látható, díszes ceremoniális öltözetben, gyöngyös saruban. A fejeik sajnos sérültek, de a kutatók szerint Mihály és Gábriel arkangyalok ábrázolásai lehetnek.

A festmények a 9. és 11. század között készültek, amikor a Nílus kataraktái között elterülő núbiai királyságok fontos keresztény kulturális központokká váltak.