Ezer éve élt viking előkelő hajósírját tárták fel Skóciában
2017. február 14. 16:25
Az Ardnamurchan-félszigeten kiásott hajósír az első háborítatlan viking temetkezés, amit a brit szárazföldön találtak. Bár holttestének mindössze két őrlőfoga maradt meg, a mellé temetett tárgyak sokat elárulnak a hajdan élt harcosról. A kutatók szerint bizonyosan egy magas rangú vikingről van szó, és az sem zárható ki, hogy egy asszonnyal van dolgunk.
A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a viking hajósírok meglehetősen ritka leletnek számítanak még Skandinávia területén is. Ez a temetkezési forma nem keverendő össze a középkori történetírók és utazók által megörökített és különféle tévésorozatokban, illetve filmekben is gyakran látható hajós temetkezésekkel, amelyek során az elhunytat egy csónakba helyezték, vízre bocsátották, majd a hajón lévő máglyát meggyújtva elhamvasztották. A hajósírok ezzel szemben olyan temetkezések, amelyek során az elhunytat a földbe helyezik, azonban egy csónak szolgál koporsóként. Egy ilyen temetés azzal kezdődött, hogy a tengerparton talált kövekből egy kisebb rakást készítettek, amelyben egy hajóalj alakú besüllyesztést alakította ki. Ebbe helyezték a csónakot az elhunyttal együtt. A holttestet különféle tárgyakkal vették körül, majd az egészet kövekkel töltötték fel.
A régészek szénizotópos vizsgálatokkal kiderítették,hogy a Skóciában feltárt hajó a 9-10. századból származik. Az azóta eltelt ezer év alatt mind a csónak, mind a holttest szinte teljesen elporladt, de a Seeker cikkében megszólaló régészek szerint a megfelelő módszerekkel így is sok mindent kideríthetünk a temetés körülményeiről, illetve az elhunyt személyéről.
A lelőhelyen megtalált 213 szög, valamint a hajótest talajba nyomott alakjából kiszámították, hogy egy 5 méter hosszú csónakról lehetett szó, ami valószínűleg egy nagyobb hajó kísérőjeként szolgáló evezős járműként alkalmazták eredetileg. A sírt megtöltő köveket pedig minden bizonnyal egy közeli, még az újkőkorban emelt sírhalomból hordhatták oda.
Az elhunyt viking testéből mindössze két őrlőfog maradt meg, így ez alapján a testét nem tudták rekonstruálni, és a nemét sem lehet meghatározni. Az ilyesfajta nyitott kérdések megválaszolásához a régészek előszeretettel nyúlnak a sírmellékletben talált tárgyak vizsgálatához. Ezek között szerepel kard, fejsze, lándzsa, ivókürt, pajzsdudor, köszörűkő, sarló, egy gyűrűs tűző és egy üst is. A sír gazdagsága egyértelműen jelzi, hogy az elhunyt egy előkelő harcos lehetett. A tárgyak származási helye pedig jól mutatja a különféle régiók közti kapcsolatok intenzitását is, hiszen míg a köszörűkövet norvég sziklákból faragták, addig a ruhák rögzítésére szolgáló bronz tűző valószínűleg Írországból származik.
Oliver Harris, a Leicesteri Egyetem régésze és az ásatás egyik vezetője szerint, a tárgyak között ugyan nem szerepelnek egyértelműen a női temetkezésekhez köthető tárgyak (például melltű vagy egyéb ékszerek), de a sarló, az üst vagy épp a tűző a férfi temetkezéseknél is szokatlan mellékletnek számít. A sírmellékletben szereplő teljes fegyverzet ritka mivoltára hívta fel a figyelmet Colleen Batey, a Glasgowi Egyetem kutatója is. Véleménye szerint sem támasztják alá a tárgyak azt, hogy egy női temetkezéssel lenne dolgunk, bár ismerünk ilyeneket máshonnan a korszakból. Így például a Shetland-szigetekről és a Man szigeten is találtak női hajósírokat. Utóbbi esetben pedig az is kiderült, hogy a benne talált asszonyt áldozatként helyezték férje holtteste mellé.
A Skóciában eltemetett harcos fogainak vizsgálata kimutatta, hogy Skandináviából származott és 3-5 éves korában egy ideig jelentősen megváltozott az étrendje, amikor hús helyett jellemzően csak halat evett. Harris szerint az étrendváltást egy, a közösség életében fellépő hosszabb élelemhiány okozhatta, amikor az emberek kénytelenek voltak több halat fogyasztani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
