Ezen a felvételen hallható csupán Adolf Hitler „hétköznapi” beszédhangja

2018. szeptember 24. 17:06 Múlt-kor

Adolf Hitler gyűlölettől, paranoiától és tévképzetektől fűtött ember volt, egyúttal ravasz és intelligens politikus is, aki beszédtehetségét milliók hipnotizálására használta fel. 1939 szeptemberére meggyőzte a német népet arról, hogy a Harmadik Birodalom legyőzhetetlen, és elindította a második világháborút. Tudta, hogy hatalma legalábbis részben abban rejlett, hogy csaknem bárkit meg tudott győzni szinte bármiről. Ennek érdekében sosem engedhette meg magának, hogy a nyilvánosság előtt ne figyeljen oda beszédére, és azt sem, hogy a szélesebb közönség kötetlen beszélgetéseit hallhassa. Amikor nem a tömegekhez beszélt, sohasem adott engedélyt arra, hogy hangját felvegyék.

Emiatt számtalan hangfelvétel van a mikrofonba előre megkomponált és begyakorolt beszédeit előadó Hitlerről, hétköznapi hangján folytatott beszélgetésről azonban csupán egyetlenegy: a kevésbé ismert felvétel elkészültéről sem Hitler, sem kíséretének tagjai nem tudtak, elkészítője, Thor Damen pedig aligha tudhatta, hogy történelmet ír azzal, hogy a nem éppen nyugodtan, de egyszerű hangon beszélő Führer hangját rögzíti.

A felvétel ugyanis Finnországban készült 1942. június 4-én, amikor Hitler egy fogadáson vett részt Finnország marsallja, Carl Gustaf Emil Mannerheim 75. születésnapja alkalmából. A fogadás a dél-finnországi Imatrában zajlott teljes titokban – Mannerheim nem akarta, hogy állami látogatásnak látsszon a találkozó, így nem akarta otthonában vagy hivatalában fogadni Hitlert. Ehelyett magánvonatára invitálta, ahol egy hivatalos köszöntő és vacsora után Mannerheim privát kocsijában a fogadáson részt vevők szivaroztak, italoztak és beszélgettek.

Hitler természetesen csupán „papíron” érkezett Finnországba azért, hogy felköszöntse Mannerheimet. Valójában arra akarta rávenni a finn vezetést, hogy vállaljon nagyobb szerepet a háborúban – a Finnországban „folytatólagos háborúnak” (jatkosota) nevezett konfliktus során ugyanis a finn csapatok kizárólag az 1939-1940-es „téli háború” során elvesztett területeket szállták meg, ennél nem hatoltak mélyebbre a Szovjetunió területén. A Szovjetunió megtámadásában részt vevő harmadik legnagyobb létszámú katonai erőként (Németország és Románia mögött) Finnország nagyobb részvételére égető szüksége volt Hitlernek, ez azonban nem valósult meg.

Thor Damen a finn állami rádió, az YLE munkatársa volt, akit azzal bíztak meg, hogy a születésnapi köszöntőt, illetve a beszédeket rögzítse a szoba közepén elhelyezett mikrofonnal. Arról azonban eleinte senki sem tudott, hogy a készülék ezeket követően is bekapcsolva maradt, és így 11 percnyi beszélgetés is a szalagra került Hitler és a finn főparancsnok között. A felvételt Damen akkor szakította meg, amikor Hitler SS-kíséretének tagjai észrevették, hogy továbbra is rögzíti a hangot, és egy torokelvágást gesztikulálva utasították, hagyja abba.

A beszélgetés során Hitler – akinek a keleti front nem éppen kedvező alakulása miatt minden korábbinál nagyobb szüksége volt szövetségesei segítségére – arról beszél, mekkora meglepetésként érték a fejlemények, és saját magán kívül minden embert és körülményt – még az időjárást is – hibáztat a helyzetért. A felvételt hallgatva hallható az alig leplezett elkeseredés, amellyel a német vezér felsorolja veszteségeit. „Nem értettük meg, mennyire erős ez az állam” – kezdi Hitler, a Szovjetunióra utalva. Arról beszél, a Vörös Hadseregnek 35 000 harckocsi áll a rendelkezésére, miközben néhány évvel korábban még csak néhány száz darabbal bírt. Mannerheim elvétve szól csak közbe, és akkor is csupán teljesen semleges hozzászólásokkal (például „Valóban?”). „Ma már van egy harckocsiüzemük, ahol (…) a nap 24 órájában 60 000 munkás dolgozik (…) rengeteg munkás, akik ennek ellenére úgy élnek, mint valamiféle állatok” – folytatja Hitler.

Hitler monológjára leginkább a racionalizálás és mások hibáztatása jellemző. Risto Ryti finn elnököt is némi kritikával illeti: „Mondtam korábban az elnöküknek (…) nem gondoltam volna (…)  én akkor is az invázió mellett döntöttem volna, mert nem volt más lehetőség. ’39-’40 tele volt, nekem ez az egyetlen rémálmom volt – de van még. Mert egy kétfrontos háború (…) megtört volna minket.” Ebben végül igaza is lett a későbbiekben.

Arról is beszél Hitler, hogy már 1939-ben meg szerette volna támadni Franciaországot, azonban mivel a háborút csak ősszel kezdte meg, a következő évig kellett várni az időjárás miatt, amikor az első jó idővel kecsegtető napon el is indította az inváziót. Szerinte a német fegyverzet annak bizonyítására született, hogy télen nem lehetséges hadat viselni, ezért erre nem is gondoltak. Elpanaszolja továbbá Mannerheimnek, hogy mennyi gondot okozott neki Olaszország külpolitikája, amely miatt meg kellett osztani erőit – Albániában, Görögországban és Észak-Afrikában is véres harcokat kellett folytatnia Olaszország megsegítésére, miközben keleten készült a Szovjetunió ellen.

A német vezető elmeséli a Szovjetunióval való barátságos viszony felbontását is, amikor Molotov külügyminiszter a Balti-térségben Németország számára nem vállalható követelésekkel állt elő egy találkozón, valamint fenyegetésként beszélt Finnországról. Beszél a romániai olajmezők fontosságáról is – Hitler szerint ha a Szovjetunió 1940-ben Besszarábia, Észak-Bukovina és Herca mellett ezeket is lerohanja, akkor Németország helyzete reménytelenné vált volna.

Miután Dament leleplezték Hitler őrei, a németek követelték a felvétel megsemmisítését, amire azonban a finnek nem voltak hajlandóak. A két oldal végül abban egyezett meg, hogy a szalag egy lezárt dobozba kerül az YLE-nél, és soha nem kerül napvilágra. Először az állami cenzor, Kustaa Viikuna hivatalába került, és 1957-ben került csak vissza az YLE-hez, amely még néhány évig őrizte, mielőtt nyilvánosságra hozta volna. A vasúti kocsi, amelyben a felvétel készült, 1969 óta látogatható – egy benzinkút közelében van kiállítva a 12-es számú finn autópálya mellett, Sastamala kisvárosnál.

Különös élmény Hitlert „normális” hangon beszélni hallani. Rávilágít arra, hogy a történelem egyik leggyűlöltebb alakja, akinek beszédeit gyakran hallani dokumentumfilmekben és más történelemmel foglalkozó médiumokban, hús-vér ember volt, aki azonban ezt az oldalát ügyesen rejtegette a nyilvánosság elől. Ha Thor Damel nem hagyja bekapcsolva felvevőkészülékét, még ennyit sem ismerne az utókor Hitler személyesebb oldaláról.

Habár a Finnországban készült felvételt kevesen ismerik, a szélesebb közönség előtt bizonyos értelemben megmutatkozott már: Bruno Ganz svájci színész ugyanis ennek alapján „készült fel” szerepére A bukás című 2004-es filmben, amelyben Hitlert alakította.