Expedíció a mocsaras pokolban – így találta meg Stanley Livingstone-t
2016. november 16. 08:25
Livingstone nyomában
Livingstone elmesélte „felfedezőjének”, hogy már évek óta szerencsétlenség övezi munkásságát. A Nílus-expedíciót a tolvajlások és a hordárok tömeges szökése gyakorlatilag ellehetetlenítették. A trópusi betegségek kiszívták az erejét, és arra lett kényszerítve, hogy arab rabszolga-kereskedőkkel tartson. Éppen egy kis kunyhóban tengette mindennapjait, amikor Stanley-ék megérkeztek.
Aggasztó egészségügyi állapota ellenére Livingstone visszautasította az ajánlatot, hogy hazatérjen Európába, ő inkább folytatta a Nílus-forrásvidékének felkutatására indított expedícióját, miután Stanley segítségével feltölthette készleteit. A megmentői vele tartottak, és 1872 márciusában elindultak a mai Zambiához tartozó Bangweulu-tó felé, déli irányba. A halálos betegségek később utolérték, és 1873. május 1-jén malária és vérhas következtében életét veszítette.
Habár Livingstone karrierjének és életének vége szakadt, Stanleyé csak ezután kezdődött. Hazatérte után a New York Herald-expedíciónak köszönhetően igazi híresség lett belőle. Útjáról 1872 nyarán kiadott – Hogyan találtam meg Livingstone-t, utazások, kalandok és felfedezések Közép-Afrikában című – könyve bestsellerré vált. Érdekes, hogy a mű hatalmas vihart kavart az Egyesült Királyságban, ahol csak nehezen törődtek bele, hogy nem egy britnek, hanem egy amerikai zsurnalisztának sikerült a híres felfedező nyomára bukkannia.
Rövid ideig ismét riporterként tevékenykedett, de nem tudott ellenállni Afrika hívó szavának, és 1874-ben a Herald és a London Daily Telegraph finanszírozta expedíció keretében ismét visszatért a fekete kontinensre, hogy Livingstone befejezetlenül záródó felfedezéseit folytassa. Az 1874-es expedíciója az egyik legvakmerőbb afrikai utazásként vonult be a történelemkönyvekbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
