Évtizedeken keresztül várt az Oscar-díjra az amerikai eszményt megtestesítő Henry Fonda

2017. augusztus 15. 16:03 MTI

Fonda egy nyomdász fiaként 1905. május 16-án született a Nebraska állambeli Grand Island városában. Újságírónak készült, de az egyetemen csak két évet végzett el, ezután hivatalsegéd, raktáros majd díszlettervező lett. Színészként jóval nagyobb siker övezte próbálkozásait: kezdetben csak helyi amatőr és egyetemi egyesületekben méltányolták, a többi között Marlon Brando anyja is tanította a színi mesterség fogásaira. 1934-ben már eljutott a Broadway-ig, Hollywoodban egy évvel később, A farmer nősül című darab filmváltozatában mutatkozott be, s ezzel vette kezdetét majd fél évszázados karrierje.

Eleinte az egyenes, egyszerű vidéki fiatalok szerepét osztották rá, de hamar kiderült, hogy minden szerepkörben remekül megállja helyét. John Ford rendező filmjeiben vált az amerikai eszmény megtestesítőjévé, amikor 1939-ben A fiatal Mr. Lincoln című filmben a legendás politikus bőrébe bújt. 1940-ben Steinbeck Érik a gyümölcs című regényéből készült filmben nyújtott alakításáért már Oscar-díjra jelölték, de végül alul maradt legjobb barátjával, Jimmy Stewarttal szemben. A második világháború idején a haditengerészetnél szolgált és több kitüntetést kapott. A filmvászonra Ford Clementine kedvesem című westernjében tért vissza, amelyben az addigi sémáktól eltérően nem a revolverhős, hanem a moralizáló Wyatt Earp seriffet keltette életre.

Bár továbbra is készített – jobbára érdektelen – filmeket, ekkoriban nagyobb örömét lelte a színházi fellépésben. Az ötvenes évek közepén kezdett gyakrabban filmezni, a régen nélkülözött színészt a producerek szinte elhalmozták ajánlataikkal. Szerepelt a maratoni hosszúságú Háború és békében, hatalmas kritikai (de annál kisebb pénzügyi) sikert aratott a Tizenkét dühös ember című klasszikus tárgyalótermi dráma kételkedő, társai véleményét végül megfordító nyolcadik esküdtjeként. (E szerepéért másodszor is jelölték Oscar-díjra, de ekkor sem kapta meg a filmszakma legrangosabb kitüntetését.)

Fonda a hatvanas években felváltva és igen sokat dolgozott tévében, színpadon és filmen, és soha nem csinált titkot belőle, hogy szerepei java részét a pénzért vállalta el. Ettől függetlenül emlékezetest nyújtott a csillagászati költségvetéssel készült háborús filmekben, mint a Halál ötven órája vagy A leghosszabb nap, s a gonosz új minőségét teremtette meg a Volt egyszer egy vadnyugat című western bérgyilkosaként. A hetvenes évek elején több hozzá méltatlan európai produkcióban vállalt szerepet, a Nevem senki Magyarországra is eljutott. Nem volt szerencsésebb Hollywoodba visszatérve sem, például kapásból elutasította a Hálózat főszerepét, amiért később Peter Finch Oscar-díjat kapott. Helyette inkább a Midway című második világháborús eposzban Nimitz admirális szerepét vállalta el – a film egyetlen különlegessége, hogy itt próbálták ki a Sensurround technikát, amely a harci jelenetek alatt rázta és remegtette a nézők székét.

1978-1979-ben sorozatban három katasztrófa-filmben (nem témája, hanem színvonala miatt) szerepelt, igaz a Billy Wilder rendezte Fedorát jobban fogadta a közönség. Oscar-díjat először 1981-ben kapott, igaz csak “tiszteletbelit” addigi filmjeiért. Művészi hattyúdala az ugyanabban az évben forgatott Az aranytónál volt, amelyben együtt játszott lányával, Jane Fondával. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt szerepért 1982-ben megkapta az áhított “igazi” Oscar-díjat, de a díjkiosztó ünnepségen már nem tudott részt venni s pár hónappal később meg is halt. Henry Fonda az amerikai eszmény, az erős, de nemes, független, de társaival törődő, gyakorlatias, de optimista és bizakodó karakter megtestesítője volt, nem véletlenül játszotta feltűnően gyakran az Egyesült Államok elnökét. (Egy nyilatkozata szerint „valójában unalmas ember vagyok, nem az igazi Henry Fonda. Senki sem lehet az, senki sem lehet annyira tisztességes”.)

Összességében száznál is több filmben szerepelt, romantikus hőst és komikus figurát, hidegvérű gonosztevőt és biztos kezű cowboyt ugyanolyan meggyőzően alakított. Élete során ötször nősült, második házasságából született két gyermeke. A színészi vér nem vált bennük vízzé, hiszen a Fonda-klán ma is jelen van Hollywoodban: fia, Peter a Szelíd motorosok című filmmel alapozta meg karrierjét, lánya, Jane a filmek mellett az aerobic kitalálójaként és Ted Turner médiamágnás volt feleségeként is ismert, a Fonda nevet unokái közül Bridget viszi tovább.