Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Évtizedeken át titok maradt Al Capone halálának valódi oka

2020. május 5. 14:59 Múlt-kor

<

Elrejtve a világ elől

A leépülő Caponét 1939. november 16-án engedték ki a börtönből, betegsége mellett „jó magaviseletére” is hivatkozva. Miután a legjobb kórházakban sem vezetett eredményre a kezelése, hátralevő éveit Floridában töltötte visszavonultan, ahol állapotára kevés figyelem irányult.

Először az ország egyik legkiválóbb orvosi intézményében, a Johns Hopkins egyetem a Maryland állambeli Baltimore-ban lévő kórházában akarta kezeltetni immár időszakos bénulásokkal is járó agyi gyulladását (parézis), azonban az intézmény hallani sem akart az alvilág egykori császárának befogadásáról.

Végül az ugyanitt található Union Memorial kórházban vizsgálták meg, azonban túlságosan előrehaladottnak találták betegségét. Capone 1940 márciusában leköltözött a floridai Palm Island-re.

1942-ben egy reménysugár tűnt fel, amikor a hírhedt bandavezér lett a történelem egyik első szifiliszes páciense, akin megkísérelték a penicillines kezelést. Ez azonban már a korábbi kísérletekhez hasonlóan túl későn érkezett – Capone rendszeresen hallucinált, és az epilepsziás rohamokhoz hasonló epizódok gyötörték.

Miközben rendszeresen látogatta a kezeléseket, Capone nem tudta, hogy az FBI beépített megfigyelői hajdani üldözőinek jelentenek leépüléséről. Az egyik ügynök arról írt, „enyhe olasz akcentussal” beszél értelmetlenségeket, illetve, hogy „igencsak meghízott. Mae természetesen óvja őt a külvilágtól.”

„Mrs. Capone mostanában nem volt túl jól” – írta később a gengszter elsődleges orvosa, Dr. Kenneth Phillips. „A fizikai és idegi igénybevétel, amely a férje ügyéért való felelősség felvállalásával járt, óriási.”

Al Capone utolsó éveiben továbbra is élvezettel horgászott, és mindig rendkívül kedves volt a környezetében lévő gyermekekkel, azonban 1946-ban Phillips arról írt, „fizikai és idegi állapota alapvetően a legutóbbi hivatalos jelentéskor megfigyeltekkel azonos. Továbbra is ideges és ingerlékeny.”

Az év utolsó hónapjaiban rohamai ritkultak, azonban nem múltak el. Az időnkénti gyógyszertári látogatásokon kívül felesége igyekezett elzárni a külvilágtól. Mindennapjait pizsamában töltötte, és a birtokot járta rég elásott kincse után kutatva, miközben hosszú beszélgetéseket folytatott régen halott ismerőseivel.

A család ráhagyta tévképzeteit, és mindenben egyetértett vele. Capone számára a gyógyszertári utak eddigre különös jelentőséggel bírtak – gyermeki lelkesedés alakult ki benne a Dentyne rágógumi iránt. 1946-ban az FBI-dossziéjában megjegyezték: „Capone egy 12 éves gyermek mentalitásával bír.”

1947. január 21-én Al Capone szélütést szenvedett, felesége reggel öt órakor hívta a házhoz Dr. Phillipset. Az orvos megállapította, hogy rohamai három-öt percenként ismétlődnek, „végtagjai rángatóznak, arca torzult, pupillái kitágultak, szemei és állkapcsa mereven rögzültek.”

Az orvos gyógyszereket (többek között oxigént és penicillint) adagolt be neki, és a következő néhány napban egyáltalán nem került sor rohamra. Végtagjai és arca bénultsága elmúlt, azonban mindezzel egyidőben tüdőgyulladással is küzdött. Helyzete emiatt ismét romlani kezdett, és különféle szívgyógyszerek ellenére továbbra is a leállás jelei mutatkoztak szívében.

Jó ideig az eszméletlenség határán lebegett, majd január 24-én elméje teljesen kitisztult, és biztosította családját arról, hogy felépül. Mae a házhoz hívta Barry Williams atyát, aki feladta az utolsó kenetet. Január 25-én 19:25 perckor „minden előzetes figyelmeztetés nélkül” meghalt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Évtizedeken át titok maradt Al Capone halálának valódi oka

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra