Évszázadok alatt sem heverték ki a falvak a pestis könyörtelen pusztítását

2016. június 3. 13:40

A középkori Angliában a fekete halál által véghezvitt pusztítást azonban brit kutatók most több mint egy évtizedes munkával – falusi önkéntesek segítségével – részletesen dokumentálták. Bár egyes történészek lebecsülik a járvány hatásait, az új kutatás szerint a fekete halál valóban olyan eréllyel csapott le, ahogyan az a korabeli iratokból kitűnik. Egyes falvakban a lakosságszám közel 80 százalékkal csökkent. 

A kutatók 55 kelet-angliai faluban több mint kétezer – 2005 és 2014 között kiásott –, egy négyzetméter területű, 1,2 méter mély próbagödörben található agyagedény-töredéket gyűjtötték össze és elemeztek. A gödrök kiásásában régészek felügyelete alatt mintegy 10 ezer önkéntes vett részt. A kutatásban részt vevő falvak mindegyike lakott volt az Angliában 1346 és 1351 között becslések szerint több mint 3 millió emberéletet követelő fekete halál tombolása előtt.

Az edénydarabok számából a kutatók arra következtetnek, hogy a pestisjárványt követően hosszú távon hatalmas népességcsökkenés volt megfigyelhető. Sok falunak még mintegy kétszáz évvel később, a 16. második felében sem volt annyi lakosa mint a pestis előtt. A vizsgált településeken összességében mintegy 45 százalékkal csökkent a lakosságszám a pestisjárványt követően. Az egyik leginkább érintett faluban, a hertfordshire-i Pirtonban 76 százalékkal éltek kevesebben a fekete halál pusztítását követően. Voltak azonban olyan falvak is, amelyekben elenyésző volt a halállal végződött esetek száma. Az amerikai járványügyi szervezet, a U.S. Centers for Disease Control and Prevention (CDC) adatai szerint a 14. századi pestisjárvány 75-200 millió halálos áldozatot szedett – tombolása következtében az európai népesség akár 60%-a is meghalhatott.

Mint Carenza Lewis kutatásvezető, a Lincolni Egyetem régésze kifejtette, a kutatók elsősorban a gödrökben különböző mélységekben talált agyagedény-töredékek számából vonták le a lakosságszám változásaira vonatkozó következtetéseiket. Mivel az anyagedények olcsónak számítottak, a középkor századai során a világnak ezen a felén szinte mindenki használta azokat. Beszerzésük nem került sok pénzbe, így nem javították meg , hanem egyszerűen csak szemétként kidobták a tárgyakat, így a régészek még évszázadokkal később is rábukkanhatnak a leletekre. Ez az első olyan kutatás, amelynek során nem csak egyetlen lelőhelyről gyűjtöttek adatokat az edénytöredékekről. A kiterjedt ásatások értelemszerűen pontosabb vizsgálati adatokat eredményeztek.

Lewis szerint a vizsgálatok eredményei egyértelműen mutatják a fekete halál régióban végzett pusztító hatását, hiába állította azt az elmúlt évtizedekben több történész is, hogy a pestisről tudósító beszámolók túlzóak. Mint a kutató elmondta, a 20. század második felében uralkodó nézet szerint a hasonló járványok  gyakoriak voltak, és a közösségek meglehetősen gyorsan kiheverték a pusztítást.

„Nem tudjuk megmondani, hogy ezek az emberek pestisben haltak meg, vagy csak egy jobb élet reményével kecsegtető helyre távoztak, miután ismerősük pestisben elhunyt” – mondta a kutató, hozzátéve, hogy azt viszont látni lehet a vizsgálatok eredményeiből, hogy hosszú távon összességében 44-45 százalékkal esett vissza az anyagedények száma, egyes településeket pedig jobban érintett a csökkenés, mint másokat. Lewis szerint a kutatási eredmények alátámasztják azt az Angliában az utóbbi időben már egyre szélesebb körben elfogadott nézetet, miszerint az angliai lakosságszám még a 16. században is 35-55 százalékkal kisebb volt, mint a pestis pusztítása előtt.

Az agyagedények vizsgálata alapján a kutatók arra következtetnek, hogy Norfolk megye számos falujában akár 80 százalékkal is csökkenhetett a lakosságszám.  Ehhez képest a feltárási terület déli részén található Suffolk megye egyes településein még növekedés is megfigyelhető volt a lakosságszám tekintetében. Lewis szerint a pestis különösen a mezőgazdasággal foglakozó falvakat érintette hátrányosan, mivel a munkaerő-intenzív ágazat esetében munkaerőhiány lépett fel, a megmaradt földművesek munkájának ára pedig megemelkedett, ami azt eredményezte, hogy a mezőgazdasági termelésből  a közösség már nem tudta fenntartani magát. Ha a falvaknak nem volt meg az önfenntartáshoz elegendő erőforrásuk, érthető módon „összeomlottak”. Azon suffolki falvakban azonban, ahol a népességszám még gyarapodott is, a továbbra is nyereséges ruhakereskedelem volt a meghatározó gazdasági ágazat.

Lewis végül felhívta a figyelmet a vizsgálatok más területekre történő kiterjesztésének lehetőségére is, mivel az új kutatás bebizonyította: a demográfiai változásokra utaló bizonyítékoknak szinte korlátlan tárháza rejlik vidéki plébániák, városok és falvak alatt.