Etiópiában vérfarkasok helyett vérhiénákkal riogatták a gyermekeket
2020. október 30. 19:12 Múlt-kor
Alakváltó, hullazabáló kovácsok
Egyes régiókban a vérhiéna alakja bizonyos népcsoportok elszigetelésének, kiközösítésének eszközévé vált. Egy etióp legenda szerint Éva harminc gyermeket nevelt. Egy nap Isten megkérte őt, hogy mutassa meg őket neki. Éva rosszat sejtett, és tizenöt gyermekét elrejtette Isten szemei elől. Amikor a Mindenható rájött erre, Évát azzal büntette engedetlenségéért, hogy az elrejtett gyermekeit megátkozta, akikből később a budák lettek.
Ahogy az idő múlt, a sátáni erő forrásának tekintett buda egyre inkább összeforrt az alantasnak tekintett kézműves réteg tagjaival, elsősorban a kovácsokkal. Az őslakosok később már minden kovácsot budának neveztek, és úgy hitték, mindegyikük birtokában van annak a képességnek, hogy a sátáni erők segítségével vérhiénává alakuljanak át. (A budák létezésében még ma is hisznek Etiópia-szerte, illetve kisebb mértékben Szudánban, Tanzániában és Marokkóban.)
A kovácsmesterséggel Etiópiában leginkább a zsidók foglalkoztak, akik még az ókor folyamán telepedtek le az országban. Az izraelita bevándorlók a Dán törzs tagjai voltak, akik Salamon fia, Roboám és Jeroboám királyok között kitört polgárháború miatt menekültek el Izrael földjéről. Az etiópiai zsidókat nem fogadta be a többségi társadalom: nem járhattak iskolákba és nem birtokolhattak földet sem. A kovácsmesterség elsajátításához viszont nem kellett iskola, így a szakma generációról generációra öröklődött a zsidó bevándorlók között.
Don Seeman, az Emory Egyetem vallástudománnyal és hebraisztikával foglalkozó tanára úgy véli, Etiópia zsidó lakosságának budaként való megjelölése „az ideológiai szegregáció egyik formája volt”, ami azáltal, hogy kapcsolatot teremtett a buda és kézműves kaszt között, gátolta a társadalmi mobilitást, amely a korábbi korszakokban még lehetséges volt.
Az etiópok által törvényen kívülinek, azaz „Falashának” nevezett zsidó közösséget az őslakosok különféle történetekkel dehumanizálták. Az egyik ilyen hiedelem szerint a zsidók olyan alakváltók, akik éjjelente hiénák alakjában fosztogatják a sírokat, és miután kiszedik azokból a tetemeket, elfogyasztják a rothadásnak indult emberi húst. A rettentő éjszakai tevékenység azonban napközben is tetten érhető: ha valakit a rothadt hús bűze lengi körül, arról bizton állítható, hogy éjszakánként vérhiénává változik.
Az izraeliták és a vérhiénák összekapcsolása már a múlté, mivel Etiópiából szinte teljesen eltűntek a zsidók. A legtöbbjüket a 19. században és a 20. század elején arra kényszerítették, hogy hagyják el hitüket és térjenek át a keresztény hitre. Azokat pedig, akik megtartották vallásukat, a zsidó állam az 1980-as évek folyamán Izraelbe telepítette.
A vérhiénák azonban nemcsak Etiópiában, hanem más afrikai országokban is megjelentek, és etiópiai társaikhoz hasonló tulajdonságokkal bírtak. Szomáliában például az átváltozás úgy jöhet létre a szóbeszéd szerint, ha az ember napnyugtakor egy varázspálcával végigdörgöli magát. Marokkóban nem kell pálca, ott az emberek a lenyugvó nap sugarai segítségével változnak vérhiénává. Szudánban durvábbak a vérhiénák, mivel ott, az éjszaka beköszöntével szerelmeseket támadnak meg.
Ezeknek a mítoszok egy közös vonásuk van: a másságtól való félelmet, illetve a természet erejétől való rettegést tükrözik. A vérhiénákba vetett hit ma is meglehetősen elterjedt Afrika szarván, különösen az olyan kicsiny falvakban, mint Atuga, ahol a sokat ígérő, vagy éppen fenyegető vadon továbbra is nagymértékben szabályozza az emberek életét. Az anyák ott még mindig a vérhiénákról szóló történetekkel küldik ágyba gyermekeiket, reménykedve abban, hogy azok majd megfogadják a figyelmeztetéseket, és nem egy csattanó állkapocs lesz az, amelyet utoljára hallanak majd.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
