„Érzelmileg is erősen motivál, hogy Budapestért dolgozhatok” – interjú Csorba László történésszel
2024. június 14. 16:40
Április eleje óta tölti be a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főigazgatói tisztségét Csorba László történész, egyetemi tanár, aki korábban olyan jelentős kulturális intézményeket vezetett, mint a Római Magyar Akadémia, majd a Magyar Nemzeti Múzeum. Milyen ambíciókkal, milyen programmal vállalta új megbízatását, és mik az első tapasztalatai? – egyebek mellett erről kérdezte a Kultúra.hu.
Pályája során több nagy kulturális intézmény vezetője volt. Mit jelent az ön számára jelenlegi megbízatása, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatói posztja?
Elsőként személyes elfogultságomat említhetem. Itt születtem, szűkebb hazámként szeretem és – úgy vélem – viszonylag jól ismerem ezt a várost. Ráadásul a történelmével szakmailag is foglalkoztam kutatói pályám során, így érzelmileg is erősen motivál, hogy közvetlenül Budapestért dolgozhatok. Ugyanakkor az is őszintén megtisztelő számomra, hogy a korábbi múzeumi tevékenységem során fölhalmozott ismereteimet és tapasztalataimat mások is elég értékesnek találják ahhoz, hogy ezek alapján rámbízzák e jeles intézmény, a BTM vezetését.
Mik a legfontosabb elemei az ön Budapest-képének, Budapest-identitásának? Gondolom, Széchenyi kiemelt helyet foglal el ebben.
Valóban, a Széchenyi István nevéhez köthető Budapest-gondolat egyik kedvenc témám, amely igazi tükörcserép: ha belepillantunk, visszatükrözi annak lenyűgöző panorámáját, ahogyan a Duna itt érintkező településeinek több ezer éves történelméből a modern metropolisz és nemzeti főváros kialakult. De az én Budapest-identitásom fundamentumát elsősorban a családi emlékek adják. Például a hajdani Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának Ideg- és Elmekórtani Klinikáján ma is megvan az az egykori szoba, ahová valamikor 1946 táján orvostanhallgató édesanyám beköltözött adjunktusi beosztású édesapámhoz, hogy a közös életüket elkezdjék.
Azután része az az újpesti kispolgári környezet is, ahol egy kis boltban hentesmester nagyapám ínycsiklandozó húskészítményeit az örökké derűs nagymamám árusította a kertvárosi közönségnek. De említhetem a Várbazár északi épületében azt a lakást is, ahonnan a másik nagyapám bátyja, az „udvari tanácsos” úr minden reggel a hosszú lépcsőn fölsétált a Várpalotába, mivel ő volt IV. Károly király idején az Udvarnagyi Hivatal vezetője. Ha mai munkahelyem ablakán kinézek, félig-meddig belelátok az udvarba, ahol anyámról az egyik első gyermekkori fénykép készült… És a Budapest-identitásom része az a látvány is, amikor engedetlen lurkóként kirohanok a Szív utcai ház kapuján, és megpillantok egy szovjet tankot, amint eldübörög a Molotov-koktélok füstjébe és robajába burkolózó Lövölde téren…
Várható, hogy Széchenyi Budapestje, vagy valamely reformkori téma, esetleg egy olasz tematika – hogy néhány kedvenc területét említsem – bekerül majd a BTM következő éveinek kiállítási programjai közé?
Ha be is kerül, semmiképp sem lenne helyes, ha erre az én személyes elfogultságaim miatt kerülne sor. Nagyszerű kollégákkal dolgozom együtt, akik sok éve, jelentős részük évtizedek óta munkálkodik azon, hogy a megszülető történeti tárlatok eleven párbeszédet indítsanak el a budapestiek körében a saját közösségüket foglalkoztató legfontosabb problémákról. Nyilvánvaló, hogy egyelőre én még csupán tisztelettel kísérem és felügyelem, de nem tervezem vagy dominálom ezt a munkát.
Milyen kiállítások szerepelnek a BTM terveiben a következő 1–3 évre?
A kiállítási naptár még alakul, így csak néhány tervet említhetek. Most nyílik az Őskori és a Népvándorláskori Gyűjtemény állandó kiállítása a prousti ihletésű Eltűnt idők nyomában – Gyűjtögetőktől a honfoglalókig Budapest földjén címmel, amely a sok száz fővárosi ásatásból kiválogatott, meglepően látványos és izgalmas leletek segítségével meséli el embertársaink mintegy 350 ezer évvel ezelőtt elkezdődő „budapesti” történetét. Igazi különlegesség lesz a nyár elején megnyíló A főváros képtára – Művek és történetek című időszaki tárlatunk is, amely a Fővárosi Képtár mintegy 150 műtárgya segítségével egyszerre kronologikus és tematikus egységeken keresztül ad keresztmetszetet az újkori és a már félig-meddig kortárs hazai képzőművészetről. Pár ragyogó név a katalógusból: Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Lesznai Anna, Vaszary János, Bortnyik Sándor, Ferenczy Noémi, Reigl Judit, Vera Molnar, Ország Lili, Ladik Katalin, Lakner László, Maurer Dóra, Drozdik Orsolya.
Aquincumban magának a múzeumnak a 130. születésnapját ünnepeljük egy pompás történeti tárlattal, míg jövő tavasszal megnyíló kiállításunk a szépmesterségek 19. századi kezdeteibe vezet be, fölidézve az olasz származású Marastoni Jakabnak, az első hazai festőiskola alapítójának életét és munkásságát. Szintén 2025-ben mutatjuk be az űrkorszak hazai kezdeteit, a tudományos és a populáris nyilvánosságban az űrhajózás megjelenésének, a csillagvilág vágyott meghódításának összetett vizuális tematizálását. Végül legújabb külföldi megjelenésünket említem: egy sanghaji múzeum meghívására rendezünk Petőfi Sándor alakjáról és koráról tárlatot Kínában, mert a magyar költő szerepel az ottani iskolai oktatásban, így a kínaiakat érdekli a forradalom poétájának élete és munkássága.
A Csordás Lajos által készített teljes interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
