Erdélyi színháztörténet egy felvonásban
2024. június 28. 11:05
„Uram, ha sarokba szorították a kérdésekkel, és nem tud azonnal válaszolni, akkor szakítsa félbe a próbát valamilyen ürüggyel, menjen föl az irodába, és másnap igyekezzék válaszolni.” A Kultúra.hu kritikája.
Bizonyára jócskán akad a színházi rendezők között olyan, aki saját kétségeire, munkamódszerére ismer a fenti sorokban.
Németh Antalnak, a budapesti Nemzeti Színház egykori igazgatójának szavait Tompa Miklós idézi annak az interjúkötetnek a 199. oldalán, amelyet Bérczes László közel három évtizeddel ezelőtt készített az erdélyi magyar színház nagy alakjával.
Tompa hatalmas anekdotázó kedvvel mesél pályafutásáról, a politikáról, az írókról, a nőkről és mindenekelőtt a színházról, amely a teljes életét betöltötte.
Olyan példaadó, nagy hatású rendezések fűződnek nevéhez, mint amilyen az 1951-es Sirály, az 1954-es Fáklyaláng vagy az 1959-re datált Optimista tragédia.
Olyan nagyszerű színészekkel dolgozhatott együtt, mint Erdős Irma, Kőszegi Margit, Tanay Bella vagy éppen Delly Ferenc, Kovács György, Lohinszky Loránd és Szabó Ernő.
Az interjúkötet alapján egy egészséges személyiség rajzolódik ki az olvasó előtt, akinél a szellem, a lélek és a test harmonizál egymással.
Mindig ritkaság volt az ilyesmi, manapság meg különösen az.
1946-ban Tompa Miklós alapította a Székely Színházat Marosvásárhelyen, amelynek jogutódja a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház.
Ennek a teátrumnak a magyar tagozata mutatta be a Székely körvasút. Tompa Miklós mesél című Bérczes-könyvből készített színpadi adaptációt Én így látom címmel.
Szekeres Szabolcs kritikája teljes terjedelmében a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
