Érdekes leletek kerültek elő a bonyhádi ásatáson

2015. augusztus 18. 15:42

„A leletmentés az infrastrukturális fejlesztések miatt vált szükségessé és egyfajta folytatása a korábbi, 2007-ben végzett helyi nagyáruház építéséhez kapcsolódó feltárásnak. A lelőhely a megkutatott területeknél jóval nagyobb, minden irányban továbbterjed, keleti és déli részeit már korábban beépítették és megbolygatták, északi felén azonban ma is hatalmas szántók találhatóak, amelyből most sikerült egy kisebb területet feltárni” – tudta meg a Múlt-kor Szabó Géza ásatásvezető régésztől.

„A két ásatás eredményei a korábban ismeretlen középkori lelőhelyeken és a feltárt leletanyag egyértelműen megváltoztatják Bonyhád középkori történetéről eddig alkotott képünket. A régészeti megfigyelések mellett a leletanyag, a lelőhely topográfiai elhelyezkedése, és a korabeli gazdaságföldrajzi tényezők együttesen azt bizonyítják, hogy a most és korábban már feltárt településrészlet a középkori forrásokban Bonyhaként említett településsel azonosítható. Ez ellentétben áll azzal a korábbi feltételezéssel, mely szerint a mai város középkori elődje a középkori közlekedési úttól és a korabeli élet nélkülözhetetlen színterétől, a vízparttól is meglehetősen távol, a mai városközpont környékén terült el” – tette hozzá.

A leletek többsége a középkori településhez tartozó objektumokból került elő, amelyek nagy része a tatárjárás és a törökkor közötti időszakból való. A feltárás a korábbi korszakokat illetően a terület római korához nyújtott további jelentős adatokat. „Az előkerült római kori leletek és a korábbi topográfiai megfigyelések esetében meg kell említeni, hogy kisebb eltérésekkel a mai napig a Bonyhádi-medence keleti szélén a dombok lábánál haladt a Pécs felé vezető főút, amely leágazásának nyomait sikerült lokalizálni a területen” – részletezte a szakember.

„Az épülő út átvágja jelentős részben a középkori malomtó területét, így sikerült annak beömlő csatornáját, zárógátját megfigyelnünk. A mesterségesen kialakított tó kiterjedését geofizikai módszerekkel határoztuk meg. A malomtó medrét az Árpád-kor végén ásták ki, és valószínűleg az 1541-42-es török hadjárat során elpusztult település maradványaival töltötték fel”- folytatja az ásatásvezető.

A feltárt régészeti jelenségek legtöbbje egyszerű, tároló funkcióval rendelkező gödör. Ezek mellett azonban kerültek elő cölöpszerkezetes házak, valamint kemencék maradványai. „A területen három darab, egyenként 5-6 méter mélységig lenyúló kutat is sikerült feltárni, amelyek egyenként is külön-külön érdekességekkel szolgáltak” – meséli Czuppon Tamás régész. „Mindegyik kútból sikerült famaradványokat gyűjteni, amelyek sok információval szolgálnak azok szerkezetéről. Emellett helyenként szerszám lenyomatokat is lehetett azonosítani a maradványokon. A leletanyagban az egész vagy töredékes állapotú kerámia edények nagy száma mellett, vastárgyak, így kések, szegek, illetve egy jó állapotban megmaradt vasolló, valamint favödör töredékei is megtalálhatóak, amelyek keltezésüket tekintve a 14- 15. századra tehetőek. Az egyik kút aljáról pedig egy 3 év körüli gyermek váza került elő” – teszi hozzá.