„Engem a zene a maga komplexitásában érdekel” – beszélgetés Várjon Dénes zongoraművésszel
2024. július 17. 15:35
Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművész nem szereti a külsőségeket, allűröket, játékában is sallangmentes, és miközben alapvetően elemző alkat, igyekszik az ösztöneire is hagyatkozni. Tanít, zsűrizik, fesztivált szervez és persze koncertezik – az elmúlt hónapokban is bejárta Európát. Antje Weithaasszal közös lemezét a Gramophone nemrég a hónap albumának választotta. A Kultúra.hu interjúja.
Nem sztáralkat – mondta egy korábbi beszélgetésünkben. Ez inkább nehézséget okozott a pályáján, vagy segítette?
Számomra ez a komfortos. Ma már egy művészpálya éltetéséhez hozzátartozik a kommunikáció, a közösségi felületek menedzselése, ám nekem nem megy az önreklámozás. Művészként sem szeretem a külsőségeket. Engem a zene a maga komplexitásában érdekel, éppen ezért a pályám is sok lábon áll: számomra a szólistalét, a kamarázás, a tanítás és a fesztiválszervezés egyaránt fontos. A kevésbé látványos feladatok is nagy élvezettel töltenek el.
Júniusban az Anda Géza Nemzetközi Zongoraverseny zsűrijében dolgozott. Ez a verseny a személyes pályáját is meghatározta: több mint harminc évvel ezelőtt az itt aratott győzelem indította el a nemzetközi karrierjét. Személyesen már nem ismerhette Anda Gézát, de van valamilyen kötődése ahhoz a világhoz, amelyet ő művészként képviselt?
Sokat hallgatom a régi nagy zenészeket, és rengeteget tanulok tőlük. Ez a verseny azért különleges, mert az ember a győzelemmel egy család tagjává válik. Anda Géza özvegye, Hortense Anda-Bührle hozta létre a megmérettetést, hogy életben tartsa férje emlékét.Hortense édesapja, Emil Georg Bührle is rajongott a művészetekért, például jó barátságot ápolt Kokoschkával, aki egy portrét is készített róla.
Páratlan képzőművészeti gyűjteményt hagyott a családra. Hortense nagy szeretettel fogadott mindig. Mikor Zürichben koncerteztem, a Anda-házban lakhattam, Anda zongoráján gyakoroltam, Van Gogh, Renoir és Gauguin képei között. Andának elképesztő könyvtára is volt, komoly ritkaságokkal. Hihetetlen élmény ilyen közegben létezni.
A versenygyőzelemmel együtt jár egy hároméves impresszálás, és ők valóban mellettem álltak, ott voltak minden fontos koncertemen. Miután sajnos Hortense nem él, a fiuk, Gratian Anda folytatja a hagyományt. Számomra fontos kiindulási alapot adott, hogy ehhez a körhöz tartozhattam.
Mit gondol, mennyit változott a versenygyőzelem óta eltelt harminc évben?
Rengeteget. Bízom is abban, intenzív belső utat járok be.
A Seres Gerda által készített teljes beszélgetés a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
