Emberek százai vesztek hullámsírba a Margit híd robbanásakor

2021. november 4. 14:34 MTI

A IV. Béla király lányának nevét viselő második fővárosi átkelőhely megépítéséről 1870-ben döntött a városvezetés. A mai pesti Nagykörutat és a budai Margit körutat összekötő, 607 méter hosszú Duna-hidat 1876-ban adták át – ez ihlette Arany János Hídavatás című balladáját –, a Margitszigetre levezető szárnyhíd 1900-ra készült el.

Mindössze 7 évvel a híd átadása után, 1883-ban készült fotó (Kép forrása: Fortepan / Album050)

A második világháború végén a Budapestet megszállva tartó németek a szovjet Vörös Hadsereg közeledtekor valamennyi budapesti Duna-hidat aláaknázták. Az átkelők közül elsőként a Margit híd omlott a Dunába, amikor a szovjet ágyúk már Vecsés határában dörögtek.

A robbanás sokkolta a fővárosiakat, egy szemtanú leírása szerint szörnyű látvány volt, amikor a pesti oldalon leszakadt a két ív: villamosok és autók zuhantak a vízbe emberek százaival. Egy 6-os villamos két összetört kocsija még kilátszott a vízből, miközben a sebesültek jajveszékelése hallatszott. A hídrácsokon holttestek hevertek, a kavargó vízben hullák, fuldokló sebesültek voltak.

Hajók, csónakok és a rendőrség motorosai nyüzsögtek a híd körül, próbálták menteni, akit még lehetett. Az áldozatok között volt a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Kabos Endre is, akit zsidó származása miatt hívtak be munkaszolgálatra, az őt szállító teherautó éppen a robbanás pillanatában haladt át a hídon.A halottak pontos számát nem lehetett megállapítani, mert sokan a Dunába fulladtak és holttestük nem került elő. A becslések mintegy 100-600 áldozatot említettek, közülük legalább 40 német utász volt.

A híd felrobbanására számos elmélet született, a legvalószínűtlenebb szerint ez az október 15-i kiugrási kísérletre adott német válasz lett volna, míg a leginkább elfogadott verzió alapján véletlen robbanás történhetett. A német műszaki katonák az ívekre már korábban felszerelt dinamittöltetek robbanófejeit helyezték el, amikor egy hibás vezetékből szivárgó gáz – egy eldobott cigaretta, avagy egy éppen elhaladó hajóból kipattant szikra – miatt meggyulladt, mire az egyik gyújtófej detonált, és elindult a robbanássorozat.

Csak a középső pillér nagyobb tömege akadályozta meg, hogy a híd egésze a mélybe zuhanjon. Az viszont egészen biztos, hogy az ostrom közben, 1945. január 18-án a Pestről Budára visszavonuló németek már szándékosan robbantották fel az Erzsébet híddal és a Lánchíddal együtt a Margit híd még álló, három budai ívét (a margitszigeti szárnyhíd épségben maradt). Mivel a Horthy Miklós (ma Petőfi) hidat január 14-én, a Ferenc József (ma: Szabadság) hidat pedig január 16-án már a levegőbe röpítették, ezzel a Duna két partja között megszűnt a közvetlen kapcsolat.

1945-ben már tudatos rombolás következményeként vált használhatatlanná a Margit híd (Kép forrása: Fortepan / Album050)

A nyilas kormány a Margit híd felrobbanásával kapcsolatban nem kezdeményezett vizsgálatot, sőt, két napig az erről szóló hírt sem engedte megjelenni a sajtóban. November 4-én tette le ugyanis a hivatali esküt Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető, s nem akarták, hogy az „örvendetes eseményt” ilyen rossz hír árnyékolja be.

A Margit híd újjáépítésére több elképzelés született, a végül megvalósult átkelő az eredetinél könnyebb, de azzal egyező megjelenésű acél ívhíd lett, vasbeton pályalemezzel, de már a vámházak nélkül. A Margit hidat 1947 őszén fél szélességben adták át, a teljes hídon 1948. augusztus 1-jén indult meg a forgalom.