Elvis-sárm nélkül, saját szerzeményeivel került a rockzene halhatatlanjai közé Buddy Holly

2021. szeptember 7. 17:24 MTI

Charles Hardin Holley – mert ez volt a polgári neve – Texasban született. Alkata korántsem predesztinálta sztárságra: félénk és esetlen volt, arcát ormótlan szemüveg takarta, de a zenélésben mesteri volt.

Már tizenöt évesen kiválóan pengette a bendzsót, a mandolint és persze a gitárt egy country duóban, de a blues és a rhythm and blues is magával ragadta. 1955-ben a pályakezdő Elvis előtt léphettek fel, s Buddy azonnal tudta, milyen zenét akar ezután játszani. 

Első kislemezét 1956-ban a Decca lemezcégnél készítette, de ott nem láttak benne fantáziát (akárcsak később a Beatlesben). Akadt viszont egy független menedzser, aki szárnyai alá vette, s a következő évben ki is jött az első igazi Buddy Holly-sláger, a That'll Be The Day. A borítón csak kísérő együttese, a Crickets nevét tüntették fel, hogy elkerüljék a pereskedést a Deccával, ahová az énekest elvileg még szerződés kötötte.

Buddy Holly nem csak kinézetével tűnt ki a kor előadói közül. Akkoriban szokatlan módon jobbára saját slágereit adta elő (a dalszerzés külön szakma volt, maga Elvis például soha egyetlen dalt sem írt), s nemcsak énekelt, hanem a szólógitárt is ő pengette.

Mintegy ötven dalának szinte mindegyike sláger lett, számosat közülük a szakma legnagyobbjai dolgoztak fel. A Not Fade Away a Rolling Stones, a Words Of Love a Beatles, az Oh, Boy Wanda Jackson, a Brown Eyed Handsome Man Chuck Berry, a Well Allright a Blind Faith műsorán szerepelt és még folytathatnánk a sort: Peggy Sue, Rave On, It Doesn't Matter Anymore.

Buddy Holly nagy sztár volt Amerikában, de még nagyobb Angliában: zenéje és előadásmódja fiatalok tízezrei számára bizonyította, hogy saját dalokkal is be lehet futni, s ehhez még Elvishez hasonlóan sármosnak sem kell lenni. Hank Marvin, a Shadows gitárosa Holly hatására vette első gitárját, John Lennon és Paul McCartney is sokat tanult tőle, de a fiatal Szörényi Leventét is megihlette.

Az énekes 1958 végén újabb hangzásokkal kezdett kísérletezni, de ez a lemezeladások csökkenéséhez vezetett. Holly mindenben váltani akart: megnősült, New Yorkba költözött, szakított együttesével és menedzserével is, aki keresetének nagy részét eltulajdonította.

Hogy pénzt keressen, elvállalt egy turnét: 1959. február 3-án Ritchie Valens és Big Bopper társaságában éppen egy fellépésre tartott, amikor a repülőgép lezuhant és mindannyian életüket veszítették. Ez volt az első tragédia, amellyel a rock and rollért őrjöngő fiatalok szembesültek – a nap, amikor meghalt a zene, ahogy Don McLean énekelte American Pie című dalának refrénjében.

A végzetes balesetet követően újabb és újabb lemezei, demofelvételei és válogatásai jelentek meg. Dalainak kiadási jogát ádáz licitálás után 1975-ben Sir Paul McCartney szerezte meg, így az ő egyébként sem szűkös pénztárcája gyarapszik néhány centtel, akárhányszor felcsendül Buddy Holly egy-egy dala. Holly – akinek halála után a rocksztárok közül elsőként jelent meg egész karrierjét átfogó lemezgyűjteménye – 1986-ban az első körben került be a Rock Halhatatlanjai közé, életéről természetesen film is készült.