Elveszett civilizációt rejt a hondurasi dzsungel 

2015. március 5. 19:23

A Colorado Állami Egyetem régésze, Christopher Fisher vezette amerikai-hondurasi expedíció azzal a céllal indult útjára, hogy megkeresse a szinte áthatolhatatlan hondurasi dzsungel mélyébe vesző települést, a legendás La Ciudad Blancát, azaz a Fehér Várost (más néven Aranyváros), amelyről évszázadok óta az a hír járja, hogy egy letűnt civilizáció fantasztikus kincseit rejti.

Ciudad Blanca legendája töredékes forrásokon alapul. 1526-ban Hernán Cortés írt V. Károly spanyol királynak a település mesés gazdagságáról, 1544-ben pedig Cristobal de Pedraza, Honduras püspöke azt állította, hogy utazása közben látta a fehér várost, amely annyira gazdag volt, hogy lakói aranytányérokról ettek. Az aranyváros mítosza a múlt században kapott erőre, amikor a húszas-harmincas években a hondurasi Mosquitia régióban a helyi szóbeszédek alapján többen is ásni kezdtek, ám azok végül eredménytelenül zárultak.

Virgil Finlay illusztrációja a The American Weekly című magazinban

A legrészletesebb modern kori „forrás” az 1939-1940-es expedícióból való: ekkor egy Theodore Morde nevű hóbortos kalandor állt elő azzal, hogy megtalálta a romokat a dzsungel mélyén. Az Amerikai Indiánok Múzeuma (a Smithsonian Intézet jogelődje) megbízásából kutató Morde elmondása szerint az őt kalauzoló őslakos mesélt neki a szent majomnak ajánlott templom történetéről és a területen élt Chorotegas-civilizációról, majd élményeit a The American Weekly amerikai magazinban osztotta meg a közvéleménnyel.

Az aranytól túlcsorduló város esetleges kifosztásától tartva Morde - bár ő maga több ezer műkinccsel tért haza Mosquitiából - felfedezését soha senkinek nem mutatta meg, így titkát magával vitte a sírba: 1954-ben öngyilkos lett. „Sok történetet lehet hallani a városról, szinte mindenki máshogy meséli el” - mondta Steve Elkins dokumentumfilmes, aki társával, Bill Benensonnal indult három éve az elveszett település nyomába.

NATIONAL GEOGRAPHIC

A Houstoni Egyetemen működő Center for Airborne Laser Mapping szakemberei 2012 májusában észlelték a romokat a lézerradaros (LIDAR) vizsgálatok során, majd ezt követte Fisherék régészeti terepmunkája - megvizsgálták és szisztematikusan feltérképezték az ősi tereket (plaza), halmokat, víztárolókat és földpiramisokat, amelyeket a több ezer évvel ezelőtt virágzó mezoamerikai civilizáció legragyogóbb építészeti emlékeinek tartanak. Minden jel arra utalt, hogy valóban egy prekolumbán város nyomait találták meg.

A régészek kő ülőkéket (metate), kígyókkal, számokkal, illetve keselyűkkel díszített, szépen faragott edényeket, valamint kőszobrokat is találtak, amelyek azóta érintetlenek, hogy a várost elhagyták lakói. Az összes leletet dokumentálták és katalogizálták, ám a lelőhely pontos helyét nem hozták nyilvánosságra, nehogy megjelenjenek a fosztogatók.

Az egyik legkülönlegesebb kőfaragvány egy feltehetően sámánt reprezentáló jaguárfej, amely elképzelhető, hogy a prekolumbán népek egyik népszerű időtöltéseként számon tartott rituális labdajátékok része volt. "Olyan, mintha a figura egy sisakot viselne" - közölte Fisher. Oscar Neil Cruz, a Hondurasi Antropológiai és Történeti Intézet régésze szerint a lelet i.sz. 1000 és 1400 között készülhetett.

A felfedezés kapcsán egyelőre több a kérdőjel, hiszen még azt sem tudni, hogy melyik civilizáció nyomait találták meg, így biztos, hogy ezzel új fejezet nyílik Mezoamerika történetében. Fisherék azt állítják: nem hisznek abban, hogy a dzsungel egyetlen várost, a legendákban is szereplő La Ciudad Blancát rejti, inkább arról lehet szó, hogy több "elveszett település" maradványai is fennmaradtak, amelyek egy letűnt, eddig ismeretlen civilizációhoz tartoztak.