Elsüllyedt várost találtak az Égei-tengerben

2014. november 21. 15:03

A görög sajtó által "kis víz alatti Pompejinek" nevezett város közvetlenül az égei-tengeri sziget, Délosz északi partja mellett, alig két méter mélyen fekszik a tengerben. A jelek szerint egykor kereskedelemmel és iparral foglalkozó ókori város elsüllyedésének okára egyelőre nem találtak magyarázatot.

A görög Oktatási és Kulturális Minisztérium tegnap kiadott közleményében azt írja, az ókori település romjai korábban azért nem keltettek feltűnést, mert eddig egy kikötő részének vélték. A Nemzeti Hellén Kutatási Alapítvány és az Ephoroszi Víz alatti Régészet munkatársai által végzett kutatás ezt megcáfolta, miután kikötő helyett egy fazekasműhely és egyéb ókori épület maradványait sikerült azonosítani.

A régészek a tenger fenekén feltártak 16 terrakotta edényt, illetve egy égetőkemencét. A tárca által kiadott közlemény szerint hasonló műhelyek eddig az olaszországi Pompejiben és Herculaneumban kerültek elő. A búvárrégészek több építészeti elemet, köztük oszlopsorokat és valaha a part mentén végigfutó falmaradványokat fedeztek fel a vízben.

A görög mitológia szerint a Kükládok szigetcsoport által alkotott kör közepén, Mükonosz szigetétől 2,5 kilométerre nyugatra található Déloszon született Zeusz és Létó gyermeke, Apollón, a rend, a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek, az íjászat és a gyarmatosítás istene. Délosz volt az Apollón-kultusz és az égei-tengeri rabszolgakereskedelem egyik központja - állítólag egyetlen nap alatt tízezer rabszolgát adtak el a mindössze 5 km hosszú és 1 km széles sziget kikötőjében. A sziget virágkora hétszáz éven át, az i.e. 8. századtól az i.e. 1. századig tartott.

Az antikvitás nagy részében az egyik legfontosabb szent helyként tisztelt Déloszon tilos volt a nőknek gyermekeiket világra hozni, ahogy temetkezni is. A sziget ennek ellenére a római uralom alatt, az i.e. 3-2. században a kereskedelem egyik fontos központjává nőtte ki magát. Délosz azt követően kezdett hanyatlani, hogy VI. Mithridatész pontoszi király seregei i.e. 88-ban megtámadták és lemészárolták a sziget 20 ezer fős lakosságát. A fosztogatók és kalózok martalékává váló sziget az i.sz. 5. században néptelenedett el, márványait a közeli szigeteken élők vitték magukkal.