Elsőként kerülte meg élve a Földet I. Erzsébet kedvenc kalóza

2019. január 28. 12:37 MTI

Valószínűleg 1540-44 között született a devonshire-i Tavistockban, egy földbérlő tizenkét gyermeke közül a legidősebbként. Plymouthban nőtt fel, először egy kereskedő és keresetkiegészítésként francia hajók fosztogatásával foglalkozó rokonuk hajóján szállt tengerre. Az 1560-as években már saját hajója volt, és rabszolga-kereskedelemből próbált meggazdagodni. Afrikában ejtett foglyokat, és Új-Spanyolországban, azaz Amerikában próbált túladni rajtuk. A spanyol törvények azonban tiltották ezt a tevékenységet, s 1568-ban a mexikói San Juan de Ulua kikötőjében az alkirály megpróbálta letartóztatni. Drake elmenekült, de embereinek zömét megölték, ettől kezdve engesztelhetetlenül gyűlölte a spanyolokat.

I. Erzsébet királynő figyelmét felkeltette a fiatal tengerész, s 1572-ben privateer megbízást adott neki, azaz lényegében királyi engedéllyel foszthatta ki II. Fülöp spanyol király birtokait és hajóit. Még abban az évben végrehajtotta első akcióját: két hajóval és 73 emberrel elfoglalta a panamai Nombre de Dios városát, de az ütközet közben megsebesült, felgyógyulása után tovább fosztogatta a spanyol településeket. Útközben átszelte a panamai földszorost, és első nem spanyol európaiként pillantotta meg a Csendes-óceánt. 1573-ban arannyal és ezüsttel megrakodva tért vissza Angliába, de Erzsébet éppen ekkor kötött fegyverszünetet Spanyolországgal, úgyhogy tetteit hivatalosan nem méltányolhatták.

Az immár gazdag és híres Drake 1577-ben azt a titkos megbízást kapta a királynőtől, hogy keresse meg Dél-Amerika déli partjain a Csendes-óceánra vezető átjárót, majd fosztogassa végig a kontinens nyugati partján a spanyol településeket. Drake öt hajóval és 200 fős legénységgel indult útnak, vezérhajója a Pelican volt, amelyet út közben Golden Hindre (Aranyszarvas) keresztelt át. Az út tele volt viszontagságokkal: egyik hajóparancsnoka összeesküvést szőtt ellene, a főkolompost az argentin partoknál statáriális bíróság elé állította és kivégeztette. A Magellán-szorost 1578 augusztusában érték el, a viharban a hajók szétsodródtak. Az Aranyszarvasnak sikerült 16 nap alatt átvergődnie a Csendes-óceánra, egyik másik hajó visszatért Angliába, a többinek nyoma veszett. Drake a hajót kijavítva északnak indult Dél-Amerika partjainál, s minden útjába eső várost és gályát kirabolt - ezek mind védtelenek voltak, mert nem számítottak ellenséges támadásra. Csaknem bizonyos, hogy eljutott Kaliforniáig, amelyet I. Erzsébet nevében birtokba vett, egyes vélemények szerint már Vancouvernél járt, amikor a hideg visszafordulásra kényszerítette. (Sok történész szerint Drake szándékosan hamis adatokat jegyzett a hajónaplóba, hogy félrevezesse a spanyolokat, ha a könyv netán kezükbe kerül.)

1579. júliusban nyugatnak fordult, és csak 68 nap után talált szárazföldre, vélhetően a Palau-szigetekre, Új-Guineától északra. A Maluku- (Fűszer-) szigeteken a zsákmányolt arany egy részén fűszereket vásárolt, s a portugál hajózási vonalaktól távol vitorlázva, a Jóreménység-fokát megkerülve 1580. szeptember 26-án vetett ismét horgonyt Plymouth kikötőjében. Drake Magellán után a másodikként kerülte meg a Földet, de ő volt az első, aki körbevezette hajóját (Magellánt a Fülöp-szigeteken egy csetepatéban megölték). A hajó tömve volt arannyal és drága fűszerekkel, az utat támogató befektetők 47-szeres haszonra tettek szert. A spanyol követ tiltakozott a kalózkodások ellen, s Drake kiadatását kérte, válaszul Erzsébet 1581-ben a Golden Hind fedélzetén lovaggá ütötte, az én kalózomnak nevezte, bár megjegyezte, hogy törvény szerint a fejét kellene vetetnie.

Drake Plymouth polgármestere lett és parlamenti képviselő, de csak néhány évet töltött békében. Az angol-spanyol viszony 1585-ben végletesen megromlott, s a királynő ismét a spanyol gyarmatok zaklatásával bízta meg kedves kalózát. Drake 25 hajóból álló flottája Kolumbiában, a Zöldfoki-szigeteknél, Floridában és Nyugat-Indiában fosztott ki városokat és gályákat, megrendítve a spanyolok morálját. II. Fülöp részben ezen feldühödve rendelte el a Nagy Armada felállítását, hogy elfoglalja Angliát. Drake megelőző csapásként 1587 áprilisában behatolt Cádiz megerősített kikötőjébe, ahol 30 spanyol hajót pusztított el, ahogy kortársai mondták, "megperzselte a spanyol király szakállát". A Nagy Armada 1588. évi támadása idején altengernagyként, az angol erők helyettes parancsnokaként meghatározó szerepe volt a győzelemben, népszerűsége tetőpontjára hágott, Anglia hőseként ünnepelték.

1589-ben sikertelenül próbált meg a spanyol uralom ellen küzdő portugálok segítségére sietni, a kudarc után ismét Plymouth polgármestereként ténykedett. Utolsó expedíciójára 1595-ben küldte a királynő, de a spanyolok ezúttal már felkészülten várták. Puerto Rico elleni támadása kudarcot vallott, a trópusi láztól megtizedelt flottája egyre nyugatabbra sodródott. A fertőzést Drake is megkapta, s 1596. január 28-án, a panamai Portobelo közelében meghalt. Tengerészhez illően a tengeren temették el, ólomkoporsóban. Drake nevét viseli a Dél-Amerika és a Déli Shetland-szigetek közti átjáró, amelybe behatolt, de sosem haladt át rajta. Híres hajója, az Aranyszarvas másolatai Londonban és Brixhamben láthatók. A brit tengerészek közül csak Nelson admirális örvend hozzá hasonló népszerűségnek.