Első látásra isteneknek hitték az aztékok a hódító spanyolokat
2024. szeptember 16. 18:05 Múlt-kor
A szomorú éjszaka
Az uralkodó halálával a spanyolok sorsa megpecsételődött. A szökésen kívül nem maradt számukra más lehetőség. Az aztékok azonban nem könnyítették meg a dolgukat, a szökés egyetlen lehetséges útvonalát ugyanis elárasztották a várost körülvevő tó vízével.
Az azték hadvezérek biztosak voltak benne, hogy Cortésnek nem sikerül kijönni a csapdából, ha pedig mégis, azt fogja kívánni, hogy bárcsak visszamehetne. Valóban nagy nehézségek vártak a seregre. Nem véletlen, hogy a szökés napját, 1520. június 30-át a spanyolok szomorú éjszaka néven emlegetik.
A tenochtitláni csata egy ismeretlen 17. századi festő alkotásán
A főkapitány – látva emberei ijedt tekintetét – mindenkit biztosított arról, hogy élve kikerülnek a fogságból, és amikor a helyzet kedvezőbb lesz, visszatérnek, mivel a fővárosban őrzött kincsek a törvények alapján már az ő tulajdonukat képezték, Moctezuma ugyanis fogsága alatt számos dokumentumot írt alá, amellyel biztosította V. Károly spanyol király legitim hatalmát.
Ennek ellenére a sereg nagy mennyiségű kinccsel megrakodva kísérelte meg a kitörést. Minden a terv szerint haladt, egészen addig, amíg a lovak nyerítése nem riasztotta az azték őröket.
Kezdetét vette a rémálom. Az aztékok már az első támadás során több mint 30 spanyolt fojtottak vízbe. Papjaik az Axayácatl-palota lábánál máglyát gyújtottak, ahol kivágták az élve elfogott kalandorok szívét. Azok számára pedig, akik kincseket cipeltek, a vízbeesés egyenlő volt az elsüllyedéssel. Maga Cortés is kis híján fogságba esett, de visszaszorította támadóit, majd nagy nehézségek árán végül sikerült kijutnia a városból a vérrel és sárral borított úton.
Az otumbai csoda
Amikor következő reggel a spanyolok és szövetségeseik leltárt készítettek az elszenvedett veszteségekről, 459 túlélőt és 20 egészséges lovat számoltak. Hernán Cortés egy jobb térdén ejtett késszúrással megúszta a menekülést, de a gyógyulás így is több napig eltartott, ráadásul láz is gyötörte.
A katonák hét nap pihenőt kaptak, amely során meggyógyíthatták sérüléseiket és jó lóhússal táplálkozhattak. Senki sem üldözte őket, ugyanis az általuk behozott himlő megfertőzte az aztékokat, akik közül rengetegen vesztették életüket az ismeretlen betegségben. Végül azonban ennek ellenére is csatát vállaltak.
Bár mindössze egy hét telt el a szomorú éjszaka óta, a spanyoloknak sikerült túltenniük magukat a szörnyű mészárláson, és Otumbánál újra győzelmet arattak a túlerőben lévő azték sereg ellen. Nem véletlen, hogy a korszak krónikái az otumbai csodáról mesélnek.
Bár a győzelem után nem nyíltak meg azonnal Tenochtitlán kapui a spanyolok előtt, lehetővé vált az erőd elleni végső támadás megszervezése. Ebben a hódítók segítségére volt a tlaxcalanok törzse, akik a spanyolok támogatásával próbálták lerázni magukról az azték igát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
