Elfeledett fotók a balul elsült 1875-ös brit északi-sarki expedícióról
2016. szeptember 22. 16:29
Különleges fényképek mutatják be az 1875-1876-os brit expedíció tagjainak, valamint inuit segítőiknek mindennapjait. A Sir George Nares kapitány vezette csapat két hajóval indult el a szigetországból a földgolyó legészakibb pontja felé, azonban céljuktól mintegy 600 kilométerre vissza kellett fordulniuk, ugyanis a legénység több tagja is skorbutban szenvedett.
A Sir George Nares kapitány vezette HMS Alert és a HMS Discovery (Henry Frederick Stephenson vezetésével) 1875. május 29-én hajózott ki Plymouth kikötőjéből. A brit expedíció volt az első, amely a Grönland és az Ellesmere-sziget (Kanada legészakibb szigete) közti csatornán (ma már a kapitány tiszteletére Nares-szorosnak hívják) keresztülhajóztak a Lincoln-tengerig. Az akkoriban népszerű elmélet szerint ez az út vezetett a minden időben jégmentes „nyílt sarki tengerig”, amely az Északi-sark körül helyezkedett el.
A britek azonban nem hajózható tengert, hanem kietlen jégpáncélt találtak a helyén. Kutyaszánok segítségével Albert Hastings Markham vezetésével ők jutottak a legészakabbra (83° 20' 26"), amikor is azonban az egyre növekvő elégedetlenség, a hiányos felszerelés és öltözék, valamint a skorbut miatt (a legénység harmada megbetegedett) kénytelen voltak átértékelni helyzetüket. A kapitány – aki minden idők első hajóját kormányozta, amely áthaladt a Szuezi-csatornán – végül úgy döntött, emberei nem élnének túl még egy telet a hidegben, így a hajók 1876 nyarán délnek fordultak.
Az expedícióval tartó Thomas Mitchell és George White fotográfusok sem tétlenkedtek, és képeik segítségével hűen bemutatták a zord körülmények közt élő, Grönland nyugati partszakaszait feltérképező felfedezők mindennapjait. A fotókon látható a jég fogságába került hajó, valamint a kiszabadítására kísérletet tevők csapata, a bundákba bugyolált szakállas férfiak, a jégre épített melléképületek, és egy hatalmas rozmár is, amelyet a húsáért vadásztak le. Érdekesség, hogy ezek a legkorábbi fotók, amelyek az Északi-sarkvidék közelében készültek. Az apró, mindössze hét négyzetcentiméteres üvegnegatívok mindezidáig egy kis dobozban egy cornwalli ház egyik szegletében várták felfedezésüket, most pedig kalapács alá kerülnek.
Eleinte a visszatérő felfedezőket hősként ünnepelték, és még maga Viktória királynő is üdvözlő táviratot küldött számukra, azonban a közvélemény radikálisan megváltozott, amikor néhány héttel később kiderült, hogy az expedíció tagjai közül többen is elhunytak az út során.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
