Élete végéig üldözték gyermekkorának démonjai Marilyn Monroe-t
2022. június 1. 18:00 Jeki Gabriella
A leghíresebb kép gigászi küzdelmet takart
Biztosan mindenki emlékszik Marilyn Monroe leghíresebb fotójára, ahol a fehér ruhában pózoló színésznő szoknyáját meglibbenti a metró légtelenítőjéből áradó levegő.
A fotó az 1955-ös, Hétévnyi vágyakozás (The Seven Year Itch) című filmhez készült New Yorkban és a jelenetet több ezer ember figyelte.
Ez utóbbi együtt járt azzal is, hogy a vonzó megjelenés láttán a tömeg egy emberként kiáltott fel elismerően.Emiatt azonban a film készítőinek újra fel kellett vennie a jelenetet. Ezúttal azonban rutinosak voltak, egy színpadon rekonstruálták a korábban megfigyelt körülményeket. Így kizárták a tömeget.
Marilyn ekkor már kapcsolatban élt a kor egyik leghíresebb sportszemélyiségével, az aktív karriertől már visszavonult Joe DiMaggio baseballjátékossal (egy évvel korábban, 1954 januárjában kötöttek házasságot San Franciscóban).
Drámai szerepet játszott az 1956-os Buszmegálló című filmben
A fotót meglátva a férfi azonban éktelen haragra gerjedt. Joe feleségét ugyanis a saját tulajdonaként kezelte. Kilenc hónapos házasságuk kezdetétől fogva féltékenykedett és bele akart szólni Marilyn döntéseibe. Sőt, egyes életrajzírók szerint fizikailag is bántalmazta feleségét.
A házaspár a fotó miatt hatalmas harcot vívott a forgatás alatt kibérelt szállodai szobájukban. Ezután rövidesen végleg elbúcsúztak egymástól, és Marilyn benyújtotta a válókeresetet.
Indokként csak ennyit tüntetett fel rajta: „mentális kegyetlenség”. Ennek ellenére egész életükben kapcsolatban maradtak és végül Joe azonosította Marilyn holttestét és szervezte meg a temetését. Húsz éven keresztül hetente háromszor küldött rózsákat a sírjára.
Egész életében szorongott
A színésznő nem csak genetikailag örökölte hajlamát a depresszióra és szorongásra. Életében soha nem volt igazi szülői irányítás, gyerekként számos traumát kellett megélnie.
Magánéletében is számos problémával küzdött, sokszor bántalmazták és soha nem volt igazán elégedett önmagával. Lelki gondjait gyakran gyógyszerekkel igyekezett orvosolni, ám hamarosan függővé vált.
Az ötvenes években gyakran emlegették „problémás” színésznőként, akivel nehéz együtt dolgozni. Ezt a helyzetet csak fokozta Marilyn népszerűségének üstökösszerű felívelése.
A korabeli beszámolók gyakran jegyezték fel, hogy a díva sokszor késett el a forgatásokról, de akadt olyan eset is, amikor egyáltalán nem jelent meg. Ha pedig mégis odaért, akkor elfelejtette a szövegét és többször is újravették miatta az egyes jeleneteket.
Addig játszották el újra és újra az egyes részeket, amíg Marilyn teljesen elégedett nem volt az alakításával. Viselkedésének legfőbb oka a maximalizmusában, önbizalomhiányában és lámpalázában keresendő.
Szorongását és krónikus álmatlanságát enyhítendő, barbiturátot, amfetamint kezdett szedni, vagy alkoholt ivott. A szerek azonban csak fokozták a problémáit.
Tényleg öngyilkosságot követett el?
Hozzá hasonló, klasszikus hollywoodi figurákkal együtt, Marilyn Monroe halála is majdnem olyan híressé vált, mint ő maga. Akad azonban néhány furcsaság a halálával kapcsolatban.
Marilynt 1962. augusztus 5-én kora hajnalban saját pszichiátere, Ralph Greenson találta holtan a brentwoodi házában. A házvezetőnő hívta oda, aki állítólag épp akkor mosott fel a házban: ez elég furcsának hat hajnali háromkor.
Bekopogott Marilyn hálószobájának ajtaján, amely alól fény szűrődött ki. Ám a színésznő nem válaszolt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Monroe előző este 8:30 és 10:30 között halhatott meg.
Pózolás a Hétévnyi vágyakozás (1955) című filmben
Marilyn aznap több barátjával is beszélt, akik semmi furcsát vagy szokatlant nem vettek észre a viselkedésében. A toxikológiai vizsgálat kimutatta, hogy a halál oka barbiturát-túladagolás volt. Vérében a halálos mennyiség többszörösét találták.
A vizsgálat szerint összesen 45 tablettát vett be, de az ágya mellett nem találtak vizes poharat, majd a boncolás során nem volt kimutatható a pirulák emésztésből származó maradéka sem.
Utóbbi ráadásul egymásnak ellentmondó jelentéseket tartalmazott. A véletlen túladagolást hamar kizárták, és öngyilkosságot állapítottak meg. Ezt orvosai is megerősítették, hiszen erős szorongás és gyakori depresszió gyötörte.
Hangulata sokszor hirtelen és váratlanul ingadozott, és már korábban is előfordult, hogy túladagolta magát. Mások azonban halálát a maffiához kapcsolják, és a gyilkosság gondolata is felmerült.
Végül húsz évvel a halála után, 1982-ben a Los Angeles-i kerületi ügyész rendelt el vizsgálatot az ügyben. Nem találtak bűncselekményre utaló jelet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
