Élete végéig gyötörte bűntudata, elzárkózott a politikai szerepvállalástól Hirohito császár
2022. április 29. 19:20 Múlt-kor
Az 1901. április 29-én Tokióban született Hirohito japán császár regnálása idején több rekordot is megdöntött, többek között a leghosszabb uralkodás és az első császáron végrehajtott műtét fűződik nevéhez. Hirohito mégsem ezért fontos alakja a japán történelemnek, hiszen a legtöbb támadás Japán második világháborús szerepvállalásával kapcsolatban éri. Felelősségének mértéke a mai napig nem tisztázott, a tragikus események miatt élete végéig lelkiismeret-furdalás gyötörte.
Mennyből a pokolba
A gyermekkorában Micsi hercegnek hívott Hirohito 1916 novemberében, apja trónra lépésével kapta meg a koronahercegi címet. 1921-ben Európába látogatott és tiszteletét tette Japán első világháborús szövetségeseinél, így járt többek között Nagy-Britanniában és Franciaországban is. Ezzel japán történelmében egyedülálló módon ő volt első trónörökös, aki elhagyta a szigetországot.
A tiszteletadással egybekötött európai tanulmányutat követően édesapja, Taisó császár elmeállapota romlani kezdett, így Hirohito 1924-től régensként irányította az országot. Édesapja 1926. december 25-én bekövetkezett halálával elfoglalta a trónt, bár koronázására csak 1928 november 10-én került sor.
Az ország agresszív expanzionista külpolitikája az 1930-as években, illetve a negyvenes évek első felében, a második világháború folyamán érte el tetőpontját. A japánok megerősítették katonai jelenlétüket a Koreai-félszigeten, a Császári Hadsereg 1931-ben megszállta Mandzsúriát, majd 1937-től kitört az 1945 szeptemberéig tartó második japán–kínai háború, amelynek keretében bekövetkezett a világtörténelem egyik legbrutálisbb atrocitása, a japánok által végrehajtott nankingi mészárlás, amelynek 250-300 ezer, többnyire civil kínai polgár esett áldozatul.
A negyvenes évek elején a második világháború kitörésével tovább folytatódott a japán expanzió a Csendes-óceán térségében. A Császári Hadsereg és a Császári Haditengerészet egységei egészen Indiáig és Ausztrália határáig jutottak. 1941. december 7-én a japánok veszélyes hazárdjátékba kezdtek Pearl Harbor megtámadásával, amelynek köszönhetően az Egyesült Államok belépett a háborúba, megpecsételve a császárság sorsát.
Császári hozzájárulás
A hagyomány szerint a Meidzsi-kor japán uralkodói nem avatkoztak bele a napi politikába és ez egy istenként tisztelt személy esetében talán nem is volna meglepő. Ennek ellenére léteznek olyan feljegyzések, amelyekkel bizonyítható, hogy a Pearl Harbor elleni támadás napján, 1941. december 7-én Tódzsó miniszterelnök napközben többször is egyeztetett a császárral, aki nem ellenezte az Egyesült Államok megtámadását, sőt, már december elején jóváhagyta azt. December 7-én Juzava Micsio belügyminiszter-helyettes az eligazítást követően az uralkodót megkönnyebbültnek és rendíthetetlennek írta le.
A császár kedvenc fehér lovával, 1935
Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a 20-as évektől egészen a háború végéig a Császári Hadsereg és a Császári Haditengerészet, azaz a japán fegyveres erőket irányító magas rangú tisztek fokozatosan belefolytak az ország kormányzásába, és egyre erőszakosabban képviselték az expanzív, hódító külpolitikát.
Ha szükségeltett, a katonák erőszakkal is elmozdítottak politikusokat. A hadsereg egyik szélsőséges tagja még a hivatalos japán kapitulációt is szerette volna megakadályozni. Hatanaka Kendzsi őrnagy és különítménye 1945. augusztus 15-én hajnalban betört a tokiói császári palotába, hogy megszerezze a császár kapitulációját tartalmazó, bakelitlemezre vett hangfelvételt. A lemezt nem találták meg, és nem sikerült a Szuzuki Kantaró miniszterelnök elleni merényletkísérlet sem, így Hirohito még aznap, 1945. augusztus 15-én tájékoztatta népét országa kapitulációjáról.
A történelmi rádióbeszédet az tette még unikálisabbá, hogy a nép először hallhatta a császár hangját. Hirohito az éter hullámain keresztül közölte alattvalóival az elkerülhetetlen véget és burkolt megbánást is tanúsított:
„A legnagyobb mértékben tisztában vagyunk, drága Alattvalóink, legbensőbb érzéseitekkel. Azonban az idő és a sors szavának engedve elhatároztuk, hogy elindulunk a generációk nagy békéje felé azáltal, hogy elviseljük az elviselhetetlent és eltűrjük az eltűrhetetlent.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
