Éjszakai boszorkányoktól a nagy rabszolgaszökésig – ezek voltak a hét legizgalmasabb cikkei

2020. július 4. 11:43 Múlt-kor

Copfos mesterlövészek, éjszakai boszorkányok – szovjet nők a frontvonalban

Marija Ivanovna Morozova őrvezető, a minszki Élmunkás Autógyár későbbi főkönyvelője még 18 éves sem volt a háború kezdetén. Amikor a németek már Moszkva felé közeledtek, jelentkezett katonának. Bár többször visszautasították, végül megkapta a behívóját. Ivanuskinát és társait egy női mesterlövészképzőben készítették fel a harcra, majd a 62. lövészezredhez kerültek.

Az első bevetésén Marija Ivanovnának bizony megremegett a keze, mivel átvillant az agyán: célpontja, egy német tiszt hiába tartozik az ellenség kötelékéhez, mégis csak ember. Hasonló érzésről sokan számoltak be a visszaemlékezéseikben, ugyanis céltáblára mindig könnyebb lőni, mint hús-vér emberekre. Volt, aki 21 évesen megőszült hajjal tért haza a frontról. Sokuknak időskorukban is rémálmaik voltak, és legtöbbjük soha többé nem bírt megnézni egyetlen háborús filmet sem.

A szovjet női mesterlövészeknél talán csak a légierőnél szolgálók voltak bátrabb harci amazonok. Az 588. éjszakai vadászbombázó ezred tagjai, „az éjszakai boszorkányok” óriási hírnévre tettek szert. A pilótanőket a németek nevezték el Nachthexennek, mivel szerintük repülőikkel úgymond a seprűnyélen repülő boszorkányokra emlékeztető hangot adtak. A fából és vászonból készített biplánjaikkal 1942-től a háború végéig több mint 30 ezer bevetésen vettek részt, és összesen 23 ezer tonna bombát dobtak le az ellenségeikre. Mindezt éjszaka, rádió és radar nélkül, mindössze iránytűjük és térképük segítségével. A szovjet boszorkányokról itt olvashat még többet.

Pénzérmével a szájukban eltemetett gyermekek sírjait fedezték fel Lengyelországban

Az S19-es autósztráda munkálatai során építőmunkások emberi csontokra bukkantak a délkelet-lengyelországi Jeżowe település közelében, Nisko városa mellett, a Kárpátaljai vajdaságban. A megkezdődő régészeti feltárás során a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a 16-17. századból származó eltemetett maradványok 70-80 százaléka gyermekeké.

Amikor régészek közelebbről is megvizsgáltak néhány sírt, csodálkozva figyelték meg, hogy több elhunyt szájában is érméket helyeztek el. De vajon miért kerültek oda?

Hét híres önfeláldozó nő

Volt, aki életét áldozta azért, hogy az oszmán félholdtól megvédje hazáját. Más több évtizedet tett fel arra, hogy beteg embertársain segítsen és jobb életkörülmények várják a háborús sebesülteket a kórházakban. Megint más hatalmas rizikót vállalva a sanyarú sorsú betegekért beszökött egy elmegyógyintézetbe, hogy feltárja a hírhedt intézmény embertelen állapotait. Akadt, aki egész életét és egészségét áldozta a tudomány oltárán, míg volt, aki az üldözöttekért vállalta a vértanúhalált. Bár számtalan asszonyt emelhettünk volna ki, összeállításunkban az önfeláldozás hét különleges női példáját mutatjuk be. Ide kattintva olvashat róluk.

Az amerikai történelem legnagyobb szökési kísérlete

1848-ban az Egyesült Államok fővárosa, Washington D.C. a kormányzati tevékenység mellett a kereskedelem fontos központja is volt – ebbe akkoriban beletartozott a rabszolgakereskedelem is. A városban több piacon is árulták a jogaiktól megfosztott embereket, és több tucatnyi, erre kialakított helyen tartották őket fogva. Abban az évben azonban egy ember elkeseredése az ország történelmének legnagyobb és talán legvakmerőbb szökési kísérletéhez vezetett: egy éjszaka 77 rabszolga szállt fel titokban a The Pearl nevű szkúnerre, néhány rabszolgatartás-ellenes aktivista segítségével.

Habár mindannyiukat két napon belül elfogták, és büntetésül a legrosszabb körülményeket biztosító déli ültetvényes államokba adták el őket, a szökési kísérletnek országszerte híre ment, és nem maradt hatás nélkül.