Éhen haltak Napóleon visszavonuló seregének katonái

2015. július 27. 16:47

Napóleon 675 ezres nemzetközi seregével 1812. június 24-én lépte át a hatalmas ország határát. Bár a hadvezér és csapatai eljutottak egészen Moszkváig, mivel I. Sándor nem volt hajlandó békéről tárgyalni, a sereg ellátása pedig nem volt biztosított, Napóleon még a hideg oroszországi tél beállta előtt, októberben megkezdte a visszavonulást. A sereg november végén átkelt a Berezina folyón, majd hamarosan Vilniusba ért, a katonák élelmezési nehézségei azonban még itt sem szűntek meg. Közel húszezren haltak meg a városban hipotermia, tífusz, vagy éhezés következtében. A holttesteket tömegsírokban hantolták el.

Az egyik, legalább 3269 katona holttestét rejtő tömegsírt 2001-ben tárta fel Rimantas Jankauskas bioarcheológus és csapata. Az áldozatok többsége a 20-as éveiben járó férfi volt, de mintegy két tucat nő maradványait is felfedezték a területen. A nők valószínűleg a katonákat követő, nekik különböző élelmiszereket áruló ún. cantiniére-ek vagy vivandiére-ek lehettek, de a katonákat olykor a feleségeik is elkísérték. A kutatók a területen több mint negyven ezredhez tartozó harcosok csontjai mellett cipő-, ruha-, és fegyverzetmaradványokat is találták.

A tudósok nemrég kémiai vizsgálatokkal próbálták meg kideríteni, hogy az eltemetett katonák honnan származtak, és milyen élelmezési problémák vezethettek a halálukhoz. A Közép-floridai Egyetem antropológia szakos diákjai, Serenela Pelier és Sammantha Holder az egyetem bioarcheológusa, Tosha Dupras vezetésével a maradványokból vett mintákon stabilizotóp-vizsgálatokat végeztek. Pelier oxigénizotópok segítségével határozta meg, hogy a katonák honnan származtak, míg Holder szén- és nitrogénizotópok elemzésével az elhunytak táplálkozását vizsgálta. 

Pelier a nyolc férfi, valamint egy nő combcsontjából vett mintán végzett oxigénizotópos vizsgálat során megállapította hogy senki sem volt vilniusi. A többség valószínűleg Közép- vagy Nyugat-Európából származhatott. Hárman vélhetően az Ibériai-félszigetről jöttek, egyikük pedig valószínűleg egy afrikai hadjáraton vett részt az oroszországi "kaland" előtt. Az elemzés során az is kiderült, hogy a nő valószínűleg dél-franciaországi volt. 

Holden 73 férfi és 3 nő combcsontjából vett mintákon végzett stabil szén- és nitrogépizotóp-vizsgálatokat. A szénizotópok a szénhidrát-, míg a nitrogénizotópok a proteinbevitelről árultak el információkat a kutatóknak. A szénizotóp-vizsgálat nem sok meglepetést tartogatott. Kiderült például, hogy a katonák többsége fogyasztott búzát, néhányan pedig valószínűleg Olaszország környékéről származtak, ahol az emberek az átlagosnál több kölest fogyasztottak.

A nitrogénizotópok vizsgálata során azonban kiderült, hogy a vizsgált maradványok közül több mint két tucatnál nagyon magas nitrogénizotóp-értékeket mértek. Ez egyrészt azt is jelentheti, hogy valaki magasan állt a táplálkozási láncban, de azt is, hogy rendkívül alacsony volt a proteinbevitele - vagyis például éhezett. Napóleon katonái már Vilniusba érkezésül előtt sem örvendtek jó egészségnek. A tömegsírban talált katonák fogainak vizsgálata súlyos fogszuvasodás, valamint gyerekkori stressz jeleit mutatták, a katonák több mint negyede pedig a tetűk által terjesztett tífuszba halt bele. A betegség alatt a szervezet rengeteg folyadékot veszít, ami szintén a nitrogénizotóp-értékek megemelkedését eredményezheti.

A magas értékeket a járványos megbetegedések mellett a tengeri eledelek fogyasztása, valamint az éhezés is eredményezhette. A katonák azonban a befagyott Vilniusban bizonyosan nem fogyasztottak tengeri ételeket, és az sem valószínű, hogy tartósított halat ettek volna. "Bár elképzelhető, hogy a katonák sózott tőkehalat is vittek magukkal, de valószínűbb, hogy egyszerűen éheztek" - mondta Max Owre, az Észak-Karolinai Egyetem Chapel Hill-i kampusza humántudományi intézetének ügyvezető igazgatója. A kutatók szerint a tengeriétel-fogyasztás a karbonizotópos vizsgálat során kapott értékek alapján is kizárható.

Bár az egyik lehetőséget kizárták, a kutatók nem tudják minden kétséget kizáróan meghatározni, hogy betegségnek vagy éhezésnek köszönhetően ennyire magasak a csontokból vett minták nitrogénizotóp-értékei. Holder szerint mindennek ellenére valószínű, hogy a magas értékeket hosszú időn át tartó hiányos táplálkozás eredményezte. Bár korábban sok kutató úgy gondolta, hogy a Grand Armée katonáinak többsége a hideg orosz télben halálra fagyott, világos, hogy akkoriban egy ekkora hadsereg utánpótlásának folyamatos biztosítása - még a helyi falvak kifosztásával is - szinte lehetetlen feladat volt, így valószínűbb, hogy a katonák nagy része éhen halt. A maradványokat a vilniusi Antakalnis Katonai Temető szállították át, csontjaik vizsgálata azonban még számos információval szolgálhat Napóleon végzetes hadjáratáról.