Egy szabadságharcos rejtegetése miatt vetették börtönbe Madách Imrét

2024. szeptember 21. 19:05 MTI

Madách a dráma első változatát Lucifer címmel 1852-ben a börtönben vetette papírra, ahová a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt került, míg a második változat 1856 és 1857 között született. A Tragédiához saját feljegyzése szerint 1859. február 17-én kezdett és alig egy évvel később, 1860. március 20-án fejezte be a munkát.

Az egyetlen kéziratot először barátjának, Szontágh Pálnak mutatta meg, majd az ő ösztönzésére juttatta el bírálatra Arany Jánosnak 1861 márciusában. Arany, aki a szöveget néhol túl nyersnek érezte, mintegy ezer sort javított a 4141-ből, de ezek többsége stilisztikai, helyesírási változtatás volt, így bizonyos, hogy a műnek Madách az igazi szerzője. Az első kiadás 1862-ben, a szerző halála előtt két évvel jelent meg, és kedvező fogadtatásra talált.

A drámai költemény az első emberpár, Ádám és Éva, illetve az örök kétkedő Lucifer alakja köré fonva 15 színben dolgozza fel a történelmet, és az emberiség egyetemes kérdéseit állítja középpontba. A filozófiai mélységű alkotást a világirodalom olyan remekműveivel szokták együtt emlegetni, mint Milton Elveszett paradicsoma, Goethe Faustja és Ibsen Peer Gyntje. Az ember tragédiája a magyar irodalom egyik legnehezebben értelmezhető alkotásainak egyike, amelyet az elmúlt 130 évben számtalan eltérő perspektívából dolgoztak fel.

A drámát első alkalommal Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében 1883. szeptember 21-én állították színpadra. Az ősbemutatón Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László játszotta, utóbbi haláláig megtartotta szerepét a Nemzetiben. A kísérőzenét Erkel Gyula szerezte, Ádám jelmezeit Paulay tervezte, és ő rajzolta meg a díszletek vázlatát is. 

A bő négyórás előadáson az eredeti mű 2560 verssora hangzott el, a 86 szerep legkisebbikét is nagynevű színészek alakították. A premier azzal is bekerült a magyar színháztörténetbe, hogy a Nemzetiben ekkor alkalmaztak először villanyvilágítást, a díszletek mozgatását pedig süllyesztőkkel és forgókkal biztosították.

Az 1895-ös kiadás borítója

Paulay rendezése több mint száz előadást ért meg, a művet 1889-ig valamennyi nagyobb vidéki magyar város színházában bemutatták. A dráma első szabadtéri előadása 1933-ban valósult meg Szegeden, az 500. előadást 1934-ben Horváth Árpád, az ezrediket Major Tamás, az 1500. jubileumot Iglódi István vitte színpadra 2000-ben.

A mű a második világháború után 1947-ben, új értelmezésben került színre, majd a kommunista kultúrpolitika hamarosan betiltotta: a darabot reakciósnak minősítették, a falanszter színben a szocialista eszmék kigúnyolását látták. Az ember tragédiáját csak nyolc év múlva, 1955-ben játszhatták újra, de akkor sem sokáig, véglegesen csak 1957-től került a repertoárba.

Bemutatójának centenáriumán Vámos László rendezésében került színpadra, a Nemzeti Színház történetében először 1994-ben dolgozta fel külföldi rendező, a katalán Ricard Salvat. Ennek az előadásnak a különlegessége volt, hogy három színész játszotta Ádámot és négy színésznő Évát.

Az ember tragédiája című dráma előadása a kecskeméti Katona József Színházban, Éva szerepében Borbíró Andrea, Ádám szerepében Bárdy György színművészek, 1961 (Kép forrása: Fortepan/ Hunyadi József)

Az új Nemzeti Színház 2002. március 15-én Madách drámai költeményével nyitotta meg kapuit, a teljesen új felfogásban készült előadást Szikora János rendezte, Ádámot Szarvas József, Évát Pap Vera, Lucifert Alföldi Róbert alakította. Madách drámai költeményét több mint negyven nyelvre, köztük jiddisre, japánra, arabra, galegóra (spanyolországi neolatin nyelv) és cigányra fordították le, 1999-ben Garas Dezső bábszínházi produkciót rendezett belőle. Az ember tragédiájából tévéfilm készült, Jeles András 1984-ben gyermekszereplőkkel készítette el filmes parafrázisát Angyali üdvözlet címmel, és Madách műve ihlette Eötvös Péter Az ördög tragédiája című operáját.