Egy legenda által emlegetett mészárlás nyomaira bukkanhattak Alaszkában
2019. április 26. 17:53 Múlt-kor
A délnyugat-alaszkai őslakosok, azaz a jupik népcsoport körében egy több évszázados történet szól arról, hogy egy ártatlan, darts-szerű játékban játszott mérkőzés véres mészárlásba torkollott. A most előkerült 350 évvel ezelőtti nyomok alapján a történet legalábbis részben igaz lehet.
Az Aberdeeni Egyetem kutatói 28 ember maradványaira bukkantak egy Agaligmiut nevű település közelében, amelyet egykor a jupikok laktak. A holttestek közül egyeseket fűből sodort kötéllel megkötözve és arccal lefelé kivégezve találtak, míg mások koponyáin nyíl vagy lándzsa ütötte lyukak figyelhetők meg.
A megölt emberek többsége nő, gyermek vagy idős férfi volt, mindössze egy fiatalabb férfi volt köztük. A testek és a helyszín állapotából a kutatók arra következtettek, a falubélieket megkínozták és megölték, mielőtt a települést felgyújtották volna. A maradványok alátámaszthatják a félresikerült dobálós játék miatt indult mészárlás legendáját, amely – ha igaz – egy 17. századi, őslakos törzsek közötti konfliktussorozat, az úgynevezett „íj és nyíl háború” része volt.
Habár a feltárt helyszínen történt mészárlás időpontját még nem határozták meg pontosan, annyi bizonyos, hogy a feldúlt település – amely egy nagy, egybefüggő védelmi rendszerként is működött – valamikor 1590 és 1630 között épülhetett. A régészek azt is megállapították, hogy véglegesen egy tűz pusztította el valamikor 1652 és 1677 között.
A legenda szerint két kisfiú éppen egy, a dartshoz hasonló játékot űzött, amikor egyikőjüket a szemén találta el a tűhegyes eszköz, és kiszúrta azt. A sértetlen fiú édesapja, hogy igazságot szolgáltasson, megengedte a félszemű fiú apjának, hogy kiszúrja az ő fia egyik szemét. A félszemű fiú apja egyetértett, végül azonban az addig sértetlen fiú mindkét szemét kiszúrta. Az események ezután irányíthatatlanná váltak, és a falu többi lakója is csatlakozott, ami végül a háború kezdetét jelentette.
A háború korából származó egyik gyomorforgató történet szerint a kirobbant öldöklésből egy férfit láttak elmászni, akinek hasán hatalmas lyuk tátongott, amelyen kilógtak a belei. A férfi továbbra is gyilkolni akart, és miközben a még élő családok felé mászott, időről időre kiestek helyükről a belei, amelyeket ilyenkor visszatuszkolt a lyukba, és mászott tovább.
Habár az Agaligmiutnál feltárt maradványok valóban akár a háború kezdőpontját adó mészárlás nyomai lehetnek, a konfliktus valódi oka korántsem bizonyítható egykönnyen. Annyi bizonyos, hogy a háború abban a korban zajlott, amelyet ma „kis jégkorszaknak” hívunk. Ennek során a Föld nagy részén jelentősen csökkent az átlaghőmérséklet, ami rontott a földművelés hatékonyságán, így a világ számos táján vált ínségesebbé az élet. A jelenség a szakértők nagy része szerint a 16.-tól a 19. századig tartott. Könnyen lehetséges, hogy az amúgy sem bő termésű és nem éppen meleg Alaszkában olyan élelmiszerhiány lépett fel, amely háborúkhoz vezetett az itt élők körében.