Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól

2021. április 28. 18:27 Múlt-kor

A csónakban ülő legénység a dagállyal és a heves széllel birkózott. Fáradtak voltak, de evezniük kellett, hiszen még az éj leple alatt teljesíteniük kellett a küldetésüket. A préda, nagyjából 400 hajó, kiszolgáltatva várakozott a kikötőben. 1778. április 28-án, nem sokkal éjfél után John Paul Jones kapitány két csónaknyi, 30 emberből álló különítménye végre partra szállt az angliai Whitehaven kikötőjében, hogy végrehajtsa a rebellis amerikaiak függetlenségi háborújának egyetlen támadását a brit anyaföld ellen.

John Paul Jones Skóciában nőtt fel, tengeri karrierjét pedig brit kereskedelmi hajókon szolgálva kezdte. A kapitányi előléptetése esélyei egy engedetlen tengerésznek köszönhetően azonban tovaszálltak. Jones ugyanis megkorbácsoltatott egy renitens matrózt, aki nem sokkal a büntetés végrehajtását követően belehalt sérüléseibe.

Röviddel a tragikus incidens után Jones legénysége egy újabb tagját küldte a másvilágra, akivel egy bérvita miatt kardpárbajba keveredett. Mivel csak a bíróságon tudta volna tisztázni magát, inkább az észak-amerikai brit kolóniákra menekült, és 1775-ben belépett a függetlenségi háborúban a britek ellen harcoló kontinentális haditengerészetbe.

Kapitányi ambíciói végre valóra váltak; a John Paul Jones irányította USS Ranger 1778. április 10-én futott ki a franciaországi Brest kikötőjéből. Miután brit kereskedelmi hajókra vadászott, a USS Ranger az északnyugat-angliai kikötőváros, Whitehaven felé vette útját.

Jones az apály miatt a kikötőben horgonyzó brit hajókat akarta felgyújtani. Miután összeállította vállalkozó szellemű matrózokból álló csapásmérő egységét, csónakba szállt és a kikötő felé vette az irányt. A csapatnak feltűnés nélkül sikerült partot érnie, majd kiiktatnia a kikötő ágyúit.

A kommandó további ténykedése azonban már nehézségekbe ütközött. A lámpásokból, amelyeket magukkal hoztak, kifogyott az olaj, amely nélkül a hajók felgyújtása nagy nehézségekbe ütközött. Jones ezért megparancsolta pár emberének, hogy a rakpart menti házakba betérve szerezzen lámpaolajat. A csoport másik felével, olaj ide vagy oda, hozzálátott a kikötőben veszteglő Thompson nevű hajó felgyújtásához.

A szervezett akció gyakorlatilag idáig tartott, mert az „olajkereső egység” tagjai úgy gondolták, hogy küldetésüket egy kis italozással teszik színesebbé, és szünetet tartottak: megálltak a közeli ivóhelynél néhány „korty” erejéig. A Jones mellett serénykedő katonák egyike pedig hirtelen elárulta bajtársait, elosont és figyelmeztette a helyieket a készülődő gyújtogatásra.

A britek a kikötőbe siettek, ahol az amerikaiak már lángra lobbantották a Thompsont. Jones, miután észlelte, hogy a helyi fegyveres erők megjelentek a színen, visszavonulót fújt, így a kikötőt nem sikerült égő pokollá változtatnia. Az általa vezetett támadás hatása ezért jelképesnek mondható, a briteknek azonban be kellett látniuk, hogy az anyaországi kikötőik nincsenek biztonságban, így a háború folyamán kénytelenek voltak katonai védelmüket megerősíteni.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. tél: A szeretet mártírjai

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra