Egy ifjú által kilőtt nyílvessző okozta Oroszlánszívű Richárd vesztét

2024. szeptember 8. 18:05 MTI

Apja, az első Plantagenet uralkodó, II. Henrik a francia király egykori feleségével, Eleonórával kötött házassága révén Anglia mellett uralma alatt tartotta fél Franciaországot is. A viharos frigyből harmadik fiúgyermekként született a művelt és a háborúskodásban is jártasságot szerző, 193 centiméteres magasságával kortársai közül szó szerint is kiemelkedő Richárd. A délnyugat-franciaországi Aquitaniában nőtt fel, amelynek hercegi címét is viselte. 

Tizenhét évesen már bátyjaival hadakozott saját apja ellen, s jóllehet a felkelés elbukott, megtarthatta hercegi címét és birtokait. 1183-ban királynak kijelölt bátyja, Henrik sereggel támadt rá, de a hadjárat közben meghalt, s Richárd a trón várományosává lépett elő. II. Henrik azonban Aquitaniát legfiatalabb fiára, a későbbi Földnélküli Jánosra akarta hagyni, a sértett Richárd pedig ismét fellázadt, s ezúttal II. Fülöp francia királlyal lépett szövetségre. A csatamezőn döntő vereséget mért apjára, aki két nappal később meghalt, Richárd pedig 1189-ben Anglia királya, Normandia hercege és Anjou grófja lett.

Richárd koronázása

Koronázásáról kitiltotta a londoni zsidókat, s amikor azok mégis elé akartak járulni, kihajíttatta őket. A városban az a hír terjedt el, hogy a zsidók megölését rendelte el és pogrom kezdődött, az életben hagyott zsidókat erőszakkal térítették keresztény hitre. Richárd kemény megtorlást rendelt el, a vérengzés fő felelőseit ki is végeztette.
  
Egyik első uralkodói tetteként, korábbi fogadalmához hűen, keresztes hadjáratot hirdetett a két évvel korábban a szaracénok kezére került Jeruzsálem visszavételére. A költségek előteremtéséhez kíméletlenül megemelte az adókat, és kreatív módon nemcsak a hivatalokra pályázóktól kért pénzt, hanem azoktól is, akiket már kineveztek: kancellárjának például háromezer fontba került, hogy megtartsa tisztségét. A sereg 1190 nyarán kelt útra, Richárdot a francia II. Fülöp is elkísérte, így biztosított volt, hogy egyikük sem támad a másik országára.
  
A Szentföldre tartva előbb szicíliai ügyeit rendezte. Nővérét, az özvegy királynét ugyanis bebörtönözte az új király, aki Messina felégetése után jobb belátásra tért, s aláírta a Richárd által diktált szerződést. A szigetről már újdonsült mennyasszonyával, Navarrai Berengáriával utazott tovább, de az asszony hajótörést szenvedett Cipruson, s az ottani uralkodó bebörtönözte.

A felbőszült Richárd visszafordult és néhány hét alatt meghódította Ciprust, majd feleségül vette Berengáriát. Az asszony elkísérte a hadjáratra, ahonnan csak csak nehézségek árán térhetett haza, ezután férjével Franciaországban éltek. Berengária a történelemkönyvekbe úgy vonult be, mint az egyetlen angol királyné, aki soha nem lépett angol földre.
  
Richárd a Szentföldre megérkezve elfoglalta Akkót, több csata után megközelítette Jeruzsálemet, de bevenni nem tudta. Jóllehet a hadi sikereiről az anyaföldig terjedő hírek felajzották a nép képzeletét, helyzete az angol és francia lovagok torzsalkodásai miatt egyre nehezebbé vált. 1192-ben békét kötött Szaladin szultánnal, az egyezség biztosította, hogy a keresztény zarándokok szabad utat kapjanak a szent helyekre.

Oroszlánszívű Richárd a Szentföldön – az uralkodót a hadakozás éltette, hazájában alig fél esztendőt tartózkodott

A visszaúton Velence közelében hajótörést szenvedett, s arra kényszerült, hogy útját a szárazföldön, álruhában folytassa. Bécs közelében felismerték, s Lipót osztrák herceg fogságába került, aki átadta VI. Henrik német-római császárnak. Szabadon bocsátásáért 150 ezer márkát, az angol kincstár éves bevételének háromszorosát kellett kifizetni, a pénz összegyűjtése érdekében különadót vetettek ki, és még a templomok kincseit is lefoglalták.

Jóllehet helyette uralkodó öccse, Földnélküli János és az időközben az ő pártjára állt II. Fülöp 90 ezer márkát kínált Henriknek, ha a királyt továbbra is fogságban tartják, Henrik ezt elutasította. Amikor a kincs megérkezése után, 1194 februárjában Richárdot szabadon bocsátották, Fülöp ezt írta Jánosnak: „Vigyázz magadra, az ördög elszabadult”.

A kegyetlenségéről is híres Richárd azonban megbocsátott hűtlen fivérének. Angliába hazatérve másodszor is megkoronáztatta magát, majd egy hónap múlva Normandiába utazott. Uralkodásának utolsó éveit is azzal töltötte, amihez a legjobban értett: háborúzott. Egy legenda szerint éppen egyik normandiai erősségét védte, amikor II. Fülöp azt üzente neki: „Beveszem a várad, még ha acélból lennének is a falai”. Richárd a következő választ adta: „Én pedig megvédem, még ha vajból lennének is a falak”.

1199-ben Chalus ostroma közben egy fiatal fiú által kilőtt nyílvessző vállon találta, a seb elmérgesedett, s Richárd április 6-án meghalt. Haláltusája közben megbocsátott a fiúnak, aki apja és bátyjai halálát akarta megtorolni, még pénzt is adott neki. Lovagjai nem voltak ilyen lovagiasak, a király halála után meggyilkolták a fiút.
  
A már trónra lépése előtt Oroszlánszívűként emlegetett Richárd leginkább franciaországi területeiről intézte ügyeit, igazság szerint még angolul sem beszélt, Anglia leginkább a királyi cím miatt volt fontos számára. Az esős Albiont ki nem állhatta, a keresztes hadjárat előkészületei idején azt mondta, hogy eladná egész országát, ha találna rá vevőt.
  
A trónon törvényes fiúörökös hiányában öccse, János követte. Oroszlánszívű Richárdot máig az angol történelem egyik legnagyobb uralkodójaként tartják számon, egyike azon kevés angol koronás főnek, akiket nem „sorszámuk”, hanem a ráragasztott jelző alapján emlegetnek. Lovas szobra a londoni parlament épülete előtt áll, alakja számtalan regényben és filmben bukkant fel.