Egy hónap alatt 225 németet szedett le a leghíresebb szovjet mesterlövész

2018. május 28. 13:43 Múlt-kor

Vaszilij Grigorjevics Zajcev az Urál-hegységben született 1915 tavaszán egy orosz parasztcsaládban. A szülei halála után a nagyszülei nevelték. A birodalom (később Szovjetunió) egyik legkietlenebb és legkevésbé lakott vidékén általában kevés esély volt, hogy leugorjon a közértbe, így hamar megtanulta, hogy a táplálékot magának kell megszereznie. Nagyapjától és bátyjától tanult meg lőni. Főként szarvasokra és farkasokra vadásztak. Első vadásztrófeáját 12 éves korában hozta haza, amelyet egyetlen lövéssel terített le hátultöltős, egylövetű Berdan puskájával, amely olyan nehéz volt, hogy akkor még alig bírta el a hátán.

A magnyitogorszki műszaki középiskolában tanult, később szerelőnek állt, majd 1937-ben belépett a haditengerészetbe, amely a csendes-óceáni flottához vezényelte, tüzért képeztek belőle. Vlagyivosztokban dolgozott, amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót. Sok társához hasonlóan ő is áthelyezését kérte a frontra. A 62. hadsereg 284. gyalogoshadosztályának 1047. gyalogezredébe került, amely 1942. szeptember 17-én került Sztálingrádba, majd nem sokkal később be is vetették.

A második világháború menetét megfordító, gigantikus méretű csatában közel félmillió szovjet katona hunyt el, és a veszteségek 1,1 millió felett jártak. Zajcev idegei kötélből voltak, amit jól mutatott, hogy már az első tíz napban 40 ellenséges katonát szedett le. Mestere volt az elrejtőzködésnek, volt, hogy törmelék alá bújt, máskor vízvezetékben hasalt le, ám a magaslatokon sem nagyon lehetett kiszúrni. Néhány lövés után mindig megváltoztatta helyzetét, nehogy kiszúrják a torkolattűz és az egy irányból érkező golyók miatt. Társával, Nyikolaj Kulikovval fejlesztették ki a hatos néven ismert taktikát, amelynek a lényege, hogy egy hatalmas területet három pozícióból pásztáztak át, minden helyen egy mesterlövész és egy cserkész állt. A taktikát még ma is használják, a csecsen harcokban pedig különösen fontos szerepet játszott.

Parancsnokát annyira lenyűgözte képességeivel, hogy egy vegyi üzemben mesterlövész-képzést indítottak Zajcev vezetésével. Az általa kiképzett lövészeket „zajcsatának” becézték (nyulacskák), ugyanis Zajcev családneve és az orosz zajac (nyúl) szó közös tőről fakad. Tanítványai rendkívül tehetségesnek bizonyultak, több mint 3000 ellenséges katonával végeztek.

Zajcev azt tanította az újoncoknak, hogy nem a lövöldözés a mesterlövész legfontosabb feladata: a türelem és a megfigyelés még inkább elengedhetetlen. Gyakran beszélt a gyanútlan zsákmány levadászásának egyedülálló élményéről.

Bár a II. világháborúban a Vörös Hadsereg mesterlövészei közül sokan több mint 400 német katonát lőttek ki, a kommunista párt a sztálingrádi csata alatt 242 német katonát, köztük 11 mesterlövészt lepuffantó Vaszilij Grigorjevics Zajcevben látta meg a legnagyobb propagandalehetőséget. A Zajcev visszaemlékezésében megemlített, a szovjet mesterlövész levadászása érdekében Sztálingrádba küldött Erwin König (az Ellenség a kapuknál című film egyik főszereplője) feltehetően kitalált személy, mivel Zajcev könyvén kívül egyetlen forrás sem említi meg. Állítólag több napon át bujkáltak egymás elől, mikor a német kidugta a fejét rejtekhelyéről, hogy megnézze, valóban talált-e a korábban kilőtt golyója, amikor Zajcev fejbe lőtte. A történet lehet, hogy csupán kitalált, hiszen ilyen nevű német őrnagyről nem találtak feljegyzéseket, ám könnyen lehet, hogy szándékosan lett kitörölve a neve.

Zajcev 1943 januárjáig harcolt Sztálingrádban, amikor egy felrobbanó akna megsebesítette a szemét. A neves Vlagyimir Filatov professzor meggyógyította a mesterlövészt, aki hamarosan vissza is tért a frontra. 1943. február 22-én megkapta a Szovjetunió hőse kitüntetést és a Kommunista Párt tagja lett. A világégés vége a németországi Seelow melletti kisváros dombjain érte.

A háború után Kijevben telepedett le, ahol a textilipari egyetemen mérnöki diplomát szerzett. Hamarosan a kijevi textilgyár igazgatójává vált, és az is maradt 1991. december 15-én bekövetkező haláláig. Bár eredetileg Kijevben helyezték örök nyugalomra, kérésének megfelelően 2006-ban átszállították és újratemették Volgográdban, Sztálingrád védőinek emlékhelyére.

A történelem legeredményesebb mesterlövésze Simo Häyhä, a „Fehér Halál” néven emlegetett finn volt, aki a téli háború során távcső nélkül 505 szovjet katonával végzett. Bár 1940 márciusában egy orosz katona fejbe lőtte, egy hét után felébredt a kómából, és – bár szétroncsolt állkapoccsal – 2002-ben, 96 éves korában halt meg.